Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

ban korántsem sikerült egyik évtizedről a másikra; hiszen Krénmüller Károly Tolna megyei tisztifőorvos még az 1843/44. évi jelentésében is fájdalmasan panaszolta, hogy „... ezen kuruzslók iránt váló bizodalom napról napra inkább terjed, annyira, hogy egyesek iránt majdnem hitté vált. Mit lehet tenni, ha a nép illyes csalóknak többet hisz, mint a néki jót akaró orvosnak, aki ha mindenkor segíteni nem is képes, legalább nem árt." Kétségtelen, hogy hazánkban — így Tolna megyében is — a kuruzslás a XVIII. század végén és a XIX. század elején virágkorát élte. De vajon mik voltak a kuruzslás elterjedésének és ezen avatatlan gyógykontárok népszerűségének okai? A már említett történeti viszonyokon kívül mindenekelőtt a nagy orvoshiány. Magyarországon még ebben az időben megyénként legfeljebb egy-két orvos akadt és a sebészek (borbélyok) száma sem volt sokkal több. A kuruzslás elterjedésének másik fő oka pedig az a tény, hogy az orvostudomány és a kuruzslás határai abban az időben elmosódtak. Az orvostudomány ez időben sok olyan eszközzel dolgozott, amelyet ma joggal sorolunk a kuruzslók módszereihez. Ide kívánkozó példa Stahl pesti chirurgus professzor, kiről a későbbiekben még szó lesz, aki vérköpés ellen amuletteket rendelt és a legtöbb betegséget érvágással gyógyította, sőt a betegségek megelőzésére is ezt ajánlotta.

46 A fentieken kívül még a kuruzslók mellett szólt egy lényegtelennek látszó, ámbár közel sem lebecsülendő szempont — mármint a szenvedő emberiségnek az a hagyományos vonása, hogy sok mindent megbocsájt a kuruzslóknak, amit nem bocsájt meg az ars medica képviselőjének. Mindezekből követkézig hogy a XVIII. század végén és a XIX. század elején gyakorló orvosnak nagyon sok laikus konkurrense akadt. Ezek közül is — úgy vélem — kiemelkedik Vali Mihály személye, aki az 1760-as évek hírhedt kuruzslója volt. Mint ilyen bejárta egész Európát és hazatérve azt hirdette, hogy sikeresen gyógyítja az epilepsiát. Ennek a betegségnek a gyógyítása ebben az időben azonban a papok feladatát képezte és ezért ők annyira megharagudtak rá, hogy inquisitiós törvényszék elé akarták állítani. Személyes szerencséjére Szapáry, Károlyi és Erdődy grófok megmentették e reája nézve súlyos következményekkel járó büntetőeljárástól. Ezután szinte hihetetlen karriert futott be: először a már említett Erdődy gróf udvari orvosa lett, később pedig az ő révén Zala megye physikusa, tisztifőorvosa. És hogy a siker teljes legyen, Erdődy annyira meg volt győződve Vali Mihály kivételes orvosi tudományáról, hogy őt még a királynak is beajánlotta.

47 Megyénkben a kuruzslók — szerencsére — tisztifőorvosi minőségben nem működhettek, viszont hivatalon kívül inkább és annál többen. Ezek közül három erre a korszakra igen jellemző esetet ismertetek. Az 1822. évben, Nagyszékely községben, ahol kiterjedt scarlát és vérhasjárvány dúlt, „12 Thurócz vármegyéből származó, a szegény népet károsan bolondító olajárus érkezett, akik a betegek gyógyításában sem voltak restek". Novákovics járási seborvos eljárást indíttatott ellenük, azon a címen, hogy ezek az olaj árusok „hamis, vagy talán éppen ártalmas szereikkel nagy károkat okoznak a tanulatlan népnek"® De tulajdonképpen kik is voltak ezek az olajárusok? Ezek a Felvidékről^ főleg Thurócz vármegyéből származó és mindenféle illóolajokkal kereskedő vándortótok bekalandozták nemcsak hazánkat, hanem 226