Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

imádnák, naponként torok tátva egymást káromolják, az Istent szidalmazzák, még a segítségükre mind szüntelenül szolgáló mankóknak is elég dolgot adnak, de nem is lehet másképpen, mert nints aki őket fenyittse és kormányozza, nints kirendelve olly valaki, aki legalább üres óráiba ezeknek boldogittására tsak egy-két minutát feláldozzon. Szűkölködnek ezen jótevő háznak elnyomorodott lakosai mindenekben, ugyanazért tsalja és lopja egyik a másikat, amint tsak tudja, mert nints, aki azoknak béjövetelérül gondoskodjon, fáradozzon, pontossan számadózzon, nem is igen tudni (mint hallom) miből álljon a capitális. Óhajtásra méltó volna, ha ezen, a magukkal tehetetlen felebarátaink száraára feláldozott Xenodochium arra a hasznos lábra állíttatnék, mellyre állíttatván lenni a kegyes alkotó óhajtaná. De ez tsak akkor mehetne tökélletességre ítéletem szerint, ha a végett a Tekintetes Nemes Vármegye egy küldöttséget ki nevezni méltóztatnék, a melly T. kiküldöttség a Fundátornak tzélját, kamatra ki adott Tőke pénznek sommáját és a Kamat pénznek mi haszonra való fordittása módját ki tanulván egy olly munkát ki dolgozna, melly szerint a sokszor emlittésben fenn forgott Bonyhádi Tápláló házban nem tsak a Bonyhádi el szegényedtek, hanem a Nemes Vármegyének szexárdi Ispotállyában a betegség miatt a maguk táplálására végképpen elégtelenné vált Felebarátaink is bévétetődnének és ott Istenünket imádván, holtig kitelhető módon tápláltathatnának. Végre nem hajthatandónak lenni láttzatik ezen kívánságom, könnyen el hiszem, de próbát kellene tenni, Ádám maradéki dologra születtünk, ügyefogyott Felebarátainkért áldozatot tenni szent kötelesség. Mindezek után, midőn a senvedő emberiségnek siralmas ügyét a Tekintetes Karoknak és Rendeknek atyai gondoskodásában, magamat pedig hathatós pártfogásában ajánlanám, vagyok a Tekintetes Karoknak és Rendeknek Szexárd 17 Decembris 822. legalázatosabb szolgája, Babits Mihály orvos doctor és ezen T. Ns. Tolna Vgyének rendszerint való hites Fő-orvosa." Babits Mihály ismertetett jelentésében megfogalmazott javaslatok alapján valósulhatott meg, a már alapításkor szűknek bizonyuló kórház bővítése. Az 1823. év szeptember 15-én kötött szerződés szerint ugyan, a már korábban megvett Darázsy-féle házat Léderer Klárának hat évre 480 Ft-ért ismét haszonbérbe adták, de ezt a szerződést — mivel a megye részéről nem hagyatott jóvá — 1824-ben megsemmisítették, azzal a céllal, hogy az így felszabaduló helységekben az elmebetegek nyerhessenek elhelyezést. Ez meg is valósult, mert ezen épület 4 fűtetlen „kamrájában" helyezték el a „tébolyodottakaf'P Fennállásának 3. évtizedében a kórház anyagi helyzete is megjavult. Ezt nemcsak az ország stabilizálódó gazdasági helyzete, hanem a kórház növekvő tőkéje is biztosította. Mint Tormay (Krenmüller) Károly későbbi tisztifőorvos jelentéséből kitűnik, a földesurak — a betegek jobb ápolása és gyógyítása érdekében — jelentős összegeket adtak. A „... megyebéli asszonyságok és kisasszonyok által készített kézi munkák ..." kisorsolásából befolyt összegeket is a kór_ ház javára fordították. Feltétlenül említést érdemel Németh Julianna, aki „ ... a gyógyházban meghalálozván ...", hálából 1000 Ft örökséget hagyott az intézetre. 224