Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

lenne, mint az fundátorok tzélja ellen, azt árendába adni, nem is volt gondolom a vételkor az a tzél, hogy árendába adasson. Ami a tébolodottaknak és nyavalyatörősöknak eltartását illeti, az is megeshetne, ha szükségesek a fellyebb kitett módok szerint beszereztetnének és gazdaságosan kormányoztatnának. Azok a helységek is, mellyek az ő veszedelmes tébolodottyait és nyavalyatörősen az Ispotály kebelében küldenék, inkább azoknak biztos helyen leendő eltartásárul és némi nemű ruházattyukrul különösen szorgoskodnának, eddig váló tapasztalásomból ítélem, hogy sem a tébolodottyuk, s nyavályatörősük által történhető kipótolhatatlan veszedelmeknek félelmétől magukat szünet nélkül gyötörtetni engednék, kinek kinek eszébe jutván a Sz. Lőrintziek és öcsényieknek a tébolyodottak áltál lett siralmas esetei. A tébolyodottaknak és nyaválytörősöknek ruháztatását valamennyire az Ispotályban meghálálozott betegeknek hátramaradott holmi ruhája is segítené. Még egy volna Tekintetes Karok és Rendek, mellyet a Tekintetes Nemes Vármegyének kegyes színe elejbe terjeszteni physicusi kötelességemnek tartok: Vágynak tudni illik néha olly esetek, hogy az Ispotály betegjeinek életét Isten segítségével mi orvosok fenn tartjuk ugyan, de az elveszett egészségüket tökéletes lábra semmiképpen nem állithajuk, és igy a kézi munkálkodás által leendő kenyérkeresésre alkalmatossá egyáltajában sem tehetjük. Hová legyenek az efféle szerencsétlen felebarátaink^ kiknek se vagyonjuk, se rokonyuk, kikre támaszkodhatnának, se erejük nintsen, hogy szolgálhatnának. Tolnán orozva született Pintér Franciska életét négy esztendeig szolgalatbul tartogatta, de azután rész szerint ragadó nyavalyában, rész szerint guta ütésben esvén a nevezett váróstul a Szexárdi Ispotályunkba küldetett, az hol is az orvosi segedelem által nem tsak élete meg tartatott, hanem a ragadós nyavalyája is gyökerestül ki irtatott, de a szél ütésből hátramaradott minden felső és alsó tagjainak Paralysisse miatt nem tsak az eddig való szolgálatra, de még a Koldulásra is végképpen elégtelen lett. Egy módot gondoltam ki Tekintetes Karok és Rendek! melly szerint ezen ügyefogyott felebarátainkon tálán segitteni lehetne: Tisztelendő Winkler néhai Bonyhádi Plébános Ur, felebaráti szeretettül lángadozván, Bonyhádon egy épületet maga erszényéből a végett emelt, hogy abban nem egyedül Bonyhádi, hanem más vidékiek is, akár mi hiten és renden lévő ollyasok, kik vagy öregségükre nézve, vagy betegségük, vagy akár mi néven nevezendő rajtuk történt szerentsétlenség áltál el annyira el szegényedtek, hogy maguk erejébül el nem élhetnének, holtig el lakhatnának, egy bizonyos sommából álló tőke pénzt is kiadott, hogy a kéregetés mellett, annak kamatjából némi nemű képpen megélhetnének és ruházkodhatnának. — Ez az ájtatos épület tehát est stricié noncupatum Xenodochium, vagyis tsak a stupa élete fogytáig tápláló, nem pedig gyógyittó szent hely. Még is azonban mivel a közönséges Ispotály nevet viseli, néha betegek is gyógyíttás képpen még a vidékrül is vetettéinek bé, de jajj! annak, aki oda jut. Amint a dolgos értők, különösen amint a bonyhádi tiszteletes lutheránus praedikátor ur, nem éppen régen előttem, a Tekintetes ordinárius vice ispány urunknak siralmasan panaszolkodott, de jajjnál egyebet mit is lehet képzelni, ahol rendtartás nintsen? Nintsen ezen nyomorultaknák kirendelt orvosuk, az helybéli orvosok Isten irgálmábul orvosolnak ugyan az ájtatos háznak költségére, amidőn reá érnek, de minden rendtartás és számadás nélkül. A nem beteg öregek és bényák ahelett, hogy e szent helynek boltozattyában Istenünket zengedező szavakkal 223