Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

Erköltsi igen ditséretes Testimóniálissaival felékesíttetett, és így illy érdemes Férjfiunak a' Tekéntetes Vármegyébe váló bé helyeztetése minden képpen, sőt jövendőben is hasznos lehet, akit én a Tekéntetes Statusok és Rendek kegyessé, gébé ajánlom, nem kételkedvén arról, hogy azt mindenféleképpen meg fogja érdemleni.. "

32 Havas Ignác személyében ismét kiváló tudású és rátermett férfiú került a megyei tisztifőorvosi székbe. Több mint egy évtizedig tartó megyei szolgálata után visszaköltözött Pestre, ahol hamarosan ismét kiterjedt orvosi gyakorlatra tett szert. Élénken részt vett az orvosi és politikai közéletiben, amelyet bizonyít, hogy 1845/46. évben a Pesti Egyetem orvosi karának dékánjává is megválasztották.

33 Tisztségére való rátermettségét, jó szervezőkészségét bizonyította a kolerajárvány alkalmával kitűnt szorgalmas munkálkodása is. A szekszárdi Ferenc ispotály fejlődése 1801—1831-ig Tolna vármegye első vezető orvosainak rövid életrajzi ismertetése után vizsgáljuk meg, hogy vajon milyen is volt az 1801. évben alapított szekszárdi Ferenc Ispotály? Az erre vonatkozó első, részletes adatokat ezen kórház állandó működésének és fejlesztésének biztosítása érdekében alakított deputáció, azaz bizottság jelentéséből ismerhetjük meg. Ebből kitűnik, hogy „ ... az ispotály épülete szilárd anyagból épültnek táláltatott, benne szép és tágas, mindennel jól ellátott kápolnával. Egy szoba volt a curátor számára és kettő pedig a betegek részére, ahol 12 fekhelyt helyeztek el. Ez a 12 fekhely azonban igen szorosan feküdt egymás mellett, ezen kívül nagyon szűk volt a kórház udvara is.. "

u Keller főorvos halála (1803) a kórház további sorsát igen közelről érintette. Végrendelet és örökösök nélkül halálozván el, mintegy 142 000 Ft-ot érő vagyona a királyi kincstárra háramlott. A vármegye ekkor Szluha György szekszárdi apátplébánosnak a császárhoz intézett kérelme alapján arra kérte főispánját, eszközölje ki az uralkodónál, hogy a néhai tisztifőorvos által kórházépítés céljára szóbelileg hagyományozott 10 000 Ft-ot utaltassa ki a Szekszárdon már létező ispotály javára, annak bővítése céljából.

35 Apponyi Antal főispán maga is úgy vélte, hogy „ .. . mivel Szekszárdion nem sokkal előbb őfelségének kegyes támogatásával már létesült kórház, Szekszárd önmagában véve is népes hely, sok szűkölködő lakosa van, vannak orvosai, sebészei, gyógyszerészei, a vármegyének központja, van iskolája és legközelebb őfelségének engedélyével gimnáziuma is lészen — továbbá — mivel olyan a fekvése, hogy katonai és kereskedelmi célokra átmenőhelyül szolgál, a forgalom a városon keresztül Felsőmagyarországról Szlavónia és áltálában a déli tartományok felé igen élénk, a vármegyével együtt nem tudunk jobbat elképzelni, mint azt, hogy ez a Keller-féle hagyomány őfelsége kegyes hozzájárulásával a már meglévő Ferencz Kórház megnagyobbítására hasznaltassek fel és ezáltal az a szűkre szabott intézmény képes legyen nemcsak a hazai, hanem az átutazó betegek fogadására is .. ,"

36 Az 1805. évben, még e hagyomány megszerzése előtt, de annak reményében tehát megalakult a már idézett deputáció, melynek feladata volt a kórház akkori helyzetének felmérése és egy tervezetnek a készítése a kórház bővítésének, valamint belső rendjének stabilizálására. Ezen bizottság kikérte Mosetig 215