Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

terén hervadhatatlan érdemeket szerzett és ezen célok érdekében kifejtett munkássága méltán emeli őt az úttörő és példamutató elődök sorába. A Somogy vármegyéből származó és a pesti egyetemen az 1800. évben orvosdoktori diplomát szerző Babits Mihály (1768—1830) korai munkásságát legjobban szolgálati bizonyítványain keresztül lehet megismerni. Molitor Baltazárnak, az 1791. és az 1800. évben kelt bizonyítványaiból megtudjuk, hogy Babits Mihály 13 hónapon keresztül a pesti katonai kórházban dolgozott és több mint 200 beteget „saját erejének éjjel-nappál való mérhetetlen igénybevételével orvosolt és ebben a hibátlan működésében, a betegségek leküzdésében, a legjobb gyógymódok alkalmazásában mind elméleti, mind gyakorlati tudásának oly kitűnő jeleit adta, hogy szorgalmánál, kiváló tudásánál fogva, mint orvos és sebész, egy kórháznak az igazgatóságát egyedül is a legnagyobb siker reményében vállalhatja".

10 Stahly, a nemesi felkelő seregek fősebésze és a pesti egyetem professzora az általa kiállított bizonyítványban azt hangsúlyoz^ miszerint Babits Mihály „méltó arra, hogy különös elismerésünket és megbecsülésünket élvezze, annál inkább, mivel az 1797. esztendőben a nemesi felkelő sereget, mint főorvos követvén, a kórházi eredetű megpróbáltatásoknak, fáradozásoknak és veszélyeknek teljes ismeretében, elhagyta eddigi kényelmes beosztását és a haza szeretetétől vezényelve, követte a hadsereget..." A dunántúli nemesi seregek orvosaként Kőszegen „a gondjaira bízott kórházat olyan gonddal, buzgalommal igazgatta, hogy nemcsák a betegségek felismerésében és gyógyításában vált nagy hasznára a felkelő katonaságnak, hanem ernyedetlen szorgalmával is.. ."

il Ezután Pesten, a Józsefvárosban — miként a város elöljárói azt bizonyították — „négy éven keresztül gyakorlatát olyan kiválósággal és szorgalommal látta el, hogy sok, már agonizáló betegnek visszaadta korábbi egészségét, számtalan reménytelenné vált beteget meggyógyított és éjjel-nappál megkülönböztetés nélkül végezte gyógyító munkáját... A szegény betegeknek az orvosságot ingyen kiszolgáltatta és így az ő tudományának jelességéről és kitűnőségéről

t keresztényi érzületéről előttünk hasonlíthatatlan bizonyságot tett".*

2 A Schrajer Ádám "pesti plébánostól kapott szolgálati bizonyítványa pedig azt emeli ki, hogy „ ... megvetvén minden ellenszolgáltatást, a szegény betegeket szeretetből, a legjobb eredménnyel gyógykezelte; magát az emberi érzéseiről nevezetessé és további előrehaladásra méltóvá tette" P Babits Mihály pályája, érdemeinek megfelelően, ettől kezdve felfelé ívelt. Szekszárdi letelepedése után orvosi diplomáját, a vármegye közgyűlésén, 1801. szeptember 9-én hirdették ki. Az 1802. évben megpályázott tisztifőorvos-helyettesi állást ugyan nem ő nyerte el, mert Apponyi Antal főispán a görci származású, egy bécsi kórházban praktizáló, az orvostudománynak mind teoretikai, mind gyakorlati részében jártas és különösen a szülészet és a himlőoltás terén kiváló eredményeket elérő Mosetig Andrást nevezte ki Keller mellé II. tisztifőorvosnak. A rendek azonban, a főispánnal szemben Babits Mihály kérelmét támogatták; hivatkoztak arra, hogy nevezett a haza szülötte, a megye lakosságának gyógyításában kiváló eredményeket ért el és személye iránt a lakosságnak teljes bizalma van. Mosetig András viszont, aki idegen származású és magyarul alig tud, a betegségek felismerésében és gyógyításában a nyelvi nehézségei miatt eredményesen aligha működhetik közre és különben is, ami megtalálható itthon, nem kell azt idegenben keresni !(„... Quod domi referitur, foris non sit quaerendum!") 210