Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

Az idézett cikk számadatai igazak voltak. A Tolna megyei'Levéltárban találtunk egy másik listát is,

63 amely „Kimutatás a letartóztatott kommunistákról" címet viseli. A lista 305 nevet tartalmaz. Az első helyen Kemény Sándor neve olvasható, míg a 305. Gálik János. S még mindig, nap mint nap újabb letartóztatások történtek. A szekszárdi államügyész a szekszárdi fogház 1919. szeptember havi forgalmáról azt írja,

64 hogy 474 letartóztatott személyről gondoskodtak, s közülük 432 előzetes letartóztatásban volt! A létszám októberben még tovább emelkedett, 492 személy fogvatartásáról szól a jelentés,

65 s közülük az előzetes letartóztatásban és vizsgálati fogságban levők száma 446. Ezt az adatot a megyei lap közölte 1919. november 22-én. Noha a letartóztatások zöme 1919. augusztus—októberben történt, a korabeli források tanúsága szerint a Tanácsköztársaság ideje alatti tevékenység miatt még 1923-ban is volt letartóztatás, sőt 1937-ben — csaknem húsz évvel a Tanácsköztársaság megdöntése után! — tartóztatták le Orosz Sándor alsónyéki lakost,

60 aki a szekszárdi fogházban, a bírósági eljárás előtt önkezűleg vetett véget életének. Milyenek voltak a bebörtönzöttek életviszonyai? Vajon csak arra szolgált a letartóztatás és az ítélet, hogy a „bűnösöket" eltávolítsák a közösségtől? Sajnos nem. Ügyszólván minden letartóztatottat, mielőtt a fogházba került volna, a csendőrök az előzetes letartóztatás első óráiban kegyetlenül megvertek. Igaz, mindent megtettek, hogy tettük nyomait eltüntessék, de egy alkalommal vétettek a „szabály" ellen. A bevezetőben említett csendőrségi jelentés

67 pontosan felsorolja kiket vertek meg a tamási fogházban és a község főterén. A kegyetlen kínzásokról tudunk a visszaemlékezésekből is. Dr. Bogár János gyúrói lelkész, akit 1919-ben a szekszárdi fogházban őriztek, az 1919. augusztus 17-i vérengzést megelőző börtöni kínzásokról számolt be a következőképpen :

<18 „Egyébként a szerencsétlen Grófot akit ugyanakkor szintén kivégeztek, ezen a szomorú látványos vasárnap a többiekkel együtt, vasárnap reggel az én cellámba lökték be és 1 óra múlva onnan húzták, illetve parancsolták ki, hogy a börtön folyosóján sorba állítsák őket. És az alatt a néhány másodpercnyi idő alatt köszönthettem őket, a mártírhalálba indulókat, még a cella ajtaja nyitva volt, amíg Grófot kirángatták a cellából... Gróftól kézszorítással búcsúztam, de akkor még nem tudtam, hogy örökre. .. Ezt a szegényt, a munkából hozták be aznap reggel — nem darutollas, hanem csak libatollas pribékek, s előbb összeverték az egyik üres cellában, azután hozzám lökték be 1 órára. Mezítlábas parasztember volt, de láttam, hogy lábfejei megdagadva, amint puskatussal összezöcskölték. Szűk paraszti gatya volt rajta ..." Vannak visszaemlékezések családtagoktól is. így mindenekelőtt özv. Gyenis Antalné naplójáról

69 teszünk említést, aki férje kivégzéséig sok információt kapott fián keresztül, akinek több alkalommal is sikerült bejutnia a börtönbe, és beszélhetett apjával. A naplóban a többi között ezeket olvashatjuk: Augusztus 15. Apus szeme alatt egy nagy kék folt volt. Bandi kérdezte Apust, mi van az arcával? Apus csak annyit tudott felelni: „Az a nyomorult vasutas..." Erre a börtönőr a szavába vágott: „Erről nem lehet beszélni!" Bandi nem hallott még a tegnapi népítéletről. 192