Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

zenek, Cséby Lászlót is a tett helyére vitték, végignézették vele társai mártírhalálát, majd többedmagával visszakísérték a szekszárdi fogházba. A Cséby-testvérek népszerű emberek voltak a megyeszékhelyen. Már a polgári demokratikus forradalom, de méginkább a Magyar Tanácsköztársaság idején mindenütt ott voltak, ahol segíteni kellett, minden alkalommal készen álltak a harcra, ha a proletárhatalom érdeke azt megkívánta. A többi között ezzel is magyarázható, hogy a megyeszékhelyen garázdálkodó tiszti különítmény nem mert végezni a két testvérrel Szekszárdon. A gyilkossághoz más helyszínt választottak. 1919. augusztus 17-én — azon a napon, amikor Szekszárdon a megyei intézőbizottság tagjainak második csoportját végezték ki — hajnalban vonatra ültették a két katonát azzal, hogy Székesfehérvárra viszik őket, ott hadbíróság elé állítják és az mondjon ítéletet felettük. Ezt követően évtizedekig senki sem tudott róluk semmit. A két testvér után csak 1957-ben indult meg a kutatás,

29 és ekkor keresett választ az utókor arra, hova vitt útjuk Szekszárdról, mi történt velük? A kutatás során előkerült adatok Cecére vezettek. Ott derült ki, hogy a testvéreket nem vitték el Székesfehérvárra, nem állították őket hadbíróság elé. Nem sokkal azután, hogy a megye határát elhagyta a szerelvény, megállították a vonatot, leszállították a Cséby-testvéreket, Cece közelében megkínozták, majd a vasúti töltés mellett agyonlőtték őket. Pribék György cecei lakos, aki 1919-ben a községben kisbíró volt, így mondotta el emlékeit a mártírokról:

30 „Igen, mi kisbírók kaptuk a parancsot, hogy az előfogatossal hozzuk be a két agyonlőtt fiatalembert, és azonnal temessük el őket. Bekötötték a szemüket, úgy lőtték agyon a két testvért, de véreztek nemcsák a golyóütötte sebeknél, hanem egész testük csupa vér volt a sok veréstől." A szemtanú tehát megkínzásról és agyonlövésről beszélt. Itt jegyezzük meg, hogy volt idő, amikor az a hír járta Szekszárdon, hogy a testvéreket összekötözték, derekukra kézigránátot kötöttek, és azt felrobbantották.. 31 Az agyonlövést erősítette meg Pordán Horváth Erzsébet volt cecei lakos is, aki 1957-ben segített felkutatni a két testvér sírját. Pordán Horváth Erzsébet a két testvér további sorsáról a következőket mondotta el:

32 „A két hullát a cecei temető halottas házába vitték. Katonaruhában voltak. A tetemeket katonakabáttál takarták le. (Ez a közlés közvetve az agyonlövést erősíti meg, mert ha a kivégzés kézigránáttal történt volna, az darabokra tépte volna a mártírok testét. Ez pedig feltétlenül megmaradt volna a visszaemlékező emlékében.) A temetés híre — minden titokzatosság ellenére is — elterjedt a faluban, s ha a felnőttek nem is, de a gyerekek a környékből ott voltak. (A felnőttek távolmaradása annál is inkább érthető, mert néhány nappal előbb a Prónay által vezetett tiszti különítmény garázdálkodott a községben.) A pap nem engedélyezte a temetőben az elhantolást, csak a temető árka jutott a mártíroknak. Ott kaptak helyet a meggyilkoltak. Nem tartottak díszes temetést — a sír is jeltelen maradt. * A Magyar Életrajzi Lexikon 1919. augusztus 14-i eseményként tárgyalja a kivégzést. A cecei halotti anyakönyv nem tartalmaz idevonatkozó adatokat. A szekszárdi börtönnapló ez ideig nem került elő. A szekszárdi közvélemény 1919. augusztus 17-ét tartja számon. 175