Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

A sírt nem gondozta senki. Virágot olykor a libapásztor lányok helyeztek a sírra. Olykor koszorút is kötöttek ... Azután a gyerekek is felnőttek, szétszéledtek a világban, s a jeltelen sírról elfeledkeztek ..." A gyilkosságnak élő szemtanúja nincs, nem tudjuk, volt-e ilyen a tetteseken kívül? De a ceceiek segítségével végül is a gaztett lényegére, a gyilkosság elkövetésének legfontosabb körülményeire fény derült. Ezt sikerült feltárni és az utókor számára megörökíteni. Sikerült a jeltelen sírt is megtalálni és a két mártír exhumálására 1958 októberében került sor. Hamvaikat Budapesten a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

33 PRÓNAY PÁL, A KÜLÖNÍTMÉNY PARANCSNOKA MAGA MONDJA EL A DUNAFÖLDVÁRI GYILKOSSÁGOK TÖRTÉNETÉT A Szegedről elindult Nemzeti Hadsereg útja Tolna megyén vezetett keresztül. Ez a magyarázata annak, hogy éppen Tolnában gyilkoltak, raboltak, fosztogattak a legválogatottabb, legmegbízhatóbb egységei. S mivel a legválogatottabbak, talán a legkegyetlenebbek is voltak. Tolna megye területét két helyen érték el a „szegedi" csapatok. Az egyik átkelőhelyük Fadd—Gérjen térsége volt, a másik Dunaföldvár. A Dunaföldvárnál átkelt fehérterroristák tevékenységét az egyik legilletékesebb, Prónay Pál, a terroristák hírhedt vezére örökítette meg a naplójában. Idézzük őt magát.

34 „A révbéri komp 1919. augusztus 8-án a délelőtti órákban kötött ki velünk a Duna jobb partján, Földvár alatt. Az erős északi szél és hullámjárás meglehetősen lefelé sodorta a hajót, ennek dacára a kihajózás a túlsó parton egy-kettőre végbement. Holmi kommunista révészek szemtelenül követelődztek, azonban hazafias kötelesség teljesítését tartva szemük elé, velük is röviden elbántam. Egy kisebb különítményt megfigyelésre még odaát hagytam, amely azután csónakkal jött utánunk. Ez jelentette, hogy a románok, akik már beértek Soltra is, kérik a kompot. Erről természetesen szó sem lehetett, mert végig a nyomomban jártak mindenütt, és ezért sürgettem Giczeynél a mielőbb való átkelést, miután Dunántúl biztosabban érezhetjük magunkat tőlük. A kompot pedig őrizet alá vétettem. Különben is egy telefonüzenetet küldtem át az oláhoknak, hogy átkelésüket fegyverrel fogom megakadályozni. A folyón való átkelésünknek is híre ment csakhamar, mert ahogy Dunaföldvárra bevonultunk, máris összeszaladt a város polgársága, nem annyira lelkesedésből, hanem inkább kíváncsiságból. Miután a népek közömbösnek mutatkoztak, ennélfogva fel kellett őket villanyozni és paprikázni mindenekelőtt főleg a zsidóság ellen. Éppen ezért a nagykocsmába (azt hiszem Korona-vendéglő) — amelyben szállásomat felütöttem — rendeltem az összes volt és meglévő községi elöljáróságot, esküdteket

} valamint a visszamaradt katonai alakulatok parancsnokait. A szegedi ellenforradalomról adott rövid tájékoztatás után kijelentettem: a város fölött a katonai parancsnokságot átveszem — aki nem engedelmeskedik, azzal statáriálisan végzek. Miután a régi elöljárókat felszólítottam régi állásaiknak újból való elfoglalására, figyelmeztettem az ott jelenlévőket — a rend és fegyelem helyreállításában legyenek mindenben segítségemre. Szolgáltassák ki 176