Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

az egyes rétegek között végzendő munkához az adott körülményeket figyelembe vevő konkrét és részletes terveket dolgoztak ki. A megyei pártbizottság elemzi a munkásosztály és a parasztság helyzetét Tolna megyében. Rámutat, hogy a munkások száma ugrásszerűen megnőtt, összetétele, gondolkodásmódja, életszemlélete, kulturális igénye változott. Sok a bejáró munkás, sokan kétlakiak. Nehéz a kulturális nevelésük. Ezért a népművelési formákat és eszközöket csak kis részüknél lehet eredményesen alkalmazni (munkásakadémiák, előadássorozatok, előadások stb.). E kisebb résznél sikerült is politikai, világnézeti, általános és szakmai műveltségük, látókörük terén eredményeket elérni. Eredményesen folyik a felnőttoktatás is az ipari dolgozók között, de a szocialista brigádok kulturális vállalásai gyakran túl általánosak, esetenként formálisak, nem alkalmazkodik a brigádtagok műveltségi állapotához. A bejáró munkások kulturális igényeinek felkeltésé^ kielégítését csak viszonylag kevés helyen sikerült megvalósítani. Problémát okoz az is, hogy egyes vezetők csak addig fordítanak gondot dolgozóik kultúrálódására, amíg annak közvetlen, a termelésre gyorsan ható eredményét látják. A parasztság helyzetét elemezve a pártbizottsági jelentés rámutat arra, hogy a körükben végzett kulturális tevékenység igyekszik megfelelni a kettős követelménynek: korszerű szakismereteket és az általános műveltséget adó ismeretek fejlesztését egyidőben biztosítani. Mindezt úgy, hogy a kulturális tevékenységet is az ideológiai, politikai, világnézeti nevelés szolgálatába állítsa. A parasztság átszervezésével nemcsak szükségessé, de lehetségessé is vált a parasztság fokozottabb ütemű és tartalmú művelődése. Az előrelépést leginkább az segítette elő, hogy az elmúlt 5 éves időszakban megvalósult a falusi kultúrmunka egységes tervezése. Ezek a helyi tervek általában a falu minden rétegének igényét kifejezték, így a végrehajtásban is együtt munkálkodtak társadalmi és tömegszervezeteink. Ez a tendencia megyénk falusi kulturális munkájában erősödő. A népművelés eszközeivel rendszeresen sajnos csak a lakosság viszonylag kis részéhez jutunk el. Számottevőek még az ún. „kulturális fehér foltok". Nem teljes a rendszeres művelődési igény felkeltése sem. Pozitívum a modern eszközök elterjedése, de népművelőink módszerei jelentősen korszerűtlenek. Nincsenek felkészülve a kialakult új helyzetre. Módszerek és formák szinte forradalmi változására van szükség. Sok még a sablon, a formalitás a népművelésben. A tsz-ek gazdasági és szervezeti megerősödése mellett kulturális lehetőségeik növekedésének és elért eredményeiknek is lényeges szerepük van abban, hogy a fiatalok elvándorlása csökkent, ill. helyenként meg is szűnt, sőt visszatérés is tapasztalható (1966 elején 1450 fő kérte felvételét a tsz-ekbe, kb. fele 30 év alatti). Az ifjúsági klubok, kulturális seregszemléken való tömeges részvételek megyeszerte mutatják a fejlődést. Művelődési otthonaink a KISZ-szel együttműködve lehetőséget nyújtottak az ifjúság szórakozására, szabad idejük hasznos eltöltésére. Nagy eredmény, hogy a falusi értelmiség a szocialista építés segítőtársa, részese lett, vállalja a rábízott feladatokat. A pedagógusok, orvosok mellett a mezőgazdászok, jogászok, műszakiak is ott vannak már a népművelésben és számuk egyre nő. A problémát most az okozza, hogy politikamentesség, el nem 142