Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

A fejlődést bizonyítja, hogy 3 év alatt 17 új kultúrotthon, 160 új tanterem épült megyénkben. 22-vel nőtt a középiskolai osztályok és 728-cal a középiskolai tanulók száma, s a munkás és paraszt tanulók aránya 54,8%-ról 62,6%-ra emelkedett. Évről évre nőtt az érettségiző tanulók száma, s számuk 1960—61ben 672. Az általános iskola VIII. osztályát elvégzők aránya is örvendetesen emelkedett ez idő alatt 48%-ról 66%-ra. De 50% fölé emelkedett az általános iskolából továbbtanulásra jelentkezettek aránya is. A sikeres ideológiai és világnézeti harc eredményeként a három év alatt az általános iskolákban 63,5%-ról 40,7%-ra, a középiskolákban pedig 8%-ról 0,6%-ra csökkent a hittanra beírt tanulók száma. Ezek a számok már az eszmei tisztulást fejezik ki. E három év alatt több, mint tízszeresére nőtt a tanulók száma a dolgozók általános és középiskoláiban. A program évei alatt az ismeretterjesztő előadások száma 1195-ről 2936-ra emelkedett és ugyanakkor a hallgatók száma 46 753-ról 120 261-re nőtt. E három év alatt 23 új könyvtár létesült, 82 000-rel nőtt a könyvtári könyvek száma. A mozik száma öttel szaporodott és számuk 127-re nőtt, a látogatók száma is több mint félmillióval emelkedett. . . 1958-ban megyénkben 48 495 rádió- és 125 tv-készülék volt, 1960-ban számuk már 57 064, illetve 1411. Mindezek a kulturális igények nagyfokú növekedését és a kulturális intézmények munkájának jelentős fejlődését bizonyítják. Azt is, hogy a pártszervezetek, a tömegszervezetek, az állami és művelődési szervek a kultúrforradalom továbbviteléért sikerrel dolgoztak. E fejlődés mellett a kulturális intézmények eszmei igényességében, a kultúrmunka összehangoltságában, a tömegek aktivizálódásában, a megnövekedett igények fokozottabb kielégítésében, a kultúrmunka irányításában még komoly hiányosságok voltak. A fejlődést gátolták még mindig a polgári világnézet maradványai, a helyi vezetés és nevelés fogyatékosságai, az aktív kezdeményezés hiánya, a még fellelhető közömbösség, a kultúrmunka lebecsülése. Ezért a megyei pártbizottság szükségesnek tartotta további tervszerű, tudatos tevékenység folytatását a művelődés területén, új 5 éves művelődési program kiadását, amely egyrészt figyelembe vette az MSZMP VII. kongreszszusának határozatait (1959. november 30—december 5.), másrészt az előző három évben elért művelődési pártprogram eredményeit. A pártkongresszus fő feladatként jelölte meg a szocialista társadalom alapjainak gyorsabb ütemű lerakását, melynek során előtérbe került a gazdasági és kulturális nevelő munka. A kulturális nevelő munka középpontjába a szocialista tudatformálás feladatát állította, „amit az a körülmény követel meg, hogy az emberek tudatának fejlődése elmarad a gazdasági fejlődés mögött". Ennek a lemaradásnak a megszüntetését segíti elő a tömegek politikai nevelése, amelynek fontos eszköze a szocialista kultúra terjesztése. E feladat megvalósítása érdekében meg kell gyorsítani a marxizmus—leninizmus behatolását a kultúra különböző ágazataiba és szívós harcot kell folytatni a burzsoá ideológia legyőzésére kulturális életünkben. 139