Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

Az iskolai konszolidáció lassúságát bizonyítja az MSZMP Megyei Bizottsága Archívumának 1. fond. szám 21. őrzési egység 1958. számú jelentése: Tolna megyei nevelőmunka, világnézeti nevelés, politikai hangulat helyzete a pedagógusok között és az iskolában. (1958. II. 17.) Ez a jelentés arról számol be, hogy valamennyi középiskolában megalakult a KISZ-szervezet, de Dunaföldváron feloszlott a hittanosok felvétele miatt. Az úttörőmunka gyenge. A nevelők félnek még mindig az állásfoglalástól osztályfőnöki órákon. (Az osztályfőnöki munka segítéséhez útmutató jelenik meg.) Mindez azt bizonyítja, hogy a tanulók között végzett politikai munka fejlődése csak lassú. Ugyanebben a jelentésben olvasható, hogy az 1957-es formai konszolidáció után megindul a differenciálódás a pedagógusok között. A nevelők általános politikai hangulata még mindig visszahúzódó, bizonytalankodó magatartást tükröz, de a szakfelügyelők és az igazgatóknak kb. fele már határozottan kiáll az MSZMP politikája, az új kormány mellett, a többi is lojális. Űj káderek is feltűnnek. Egyes iskolák politikai előadásokat kérnek, vitákat rendeznek. Az ideológiai oktatás azonban még mindig gyenge, az önkéntes jelentkezés és a magas követelmény ellentmondásnak tűnik még ekkor. Az áthelyezett nevelők munkáját az irányító szervek figyelemmel kísérik. A fiatal nevelők politikai helyzete is csak lassan javul. A pedagógusnők között sokan vallásosak. Fiatal nevelőink egy része szakmailag jó, de a falu életében nem nagyon vesznek részt kellő súllyal. Erős még a nacionalista és soviniszta befolyás. Sok jel mutat arra, hogy a marxizmus—leninizmus tanításának színvonala alacsony az egyetemeken. Javul az iskolák és a pártszervek kapcsolata. Dombóváron és Szekszárdon pedagógus pártszervezet alakul. Sajnos, még mindig kevés a párttag pedagógusok száma. Igazgatókon kívül alig vannak párttagok. így az elszigetelt kommunista pedagógusok helyzete nehéz. Nehezen tudják felszámolni a „békés együttélés" elvét. Mindez szükségessé teszi, hogy a pártszervezetek több segítséget adjanak a kommunista pedagógusoknak. Erre annál inkább szükség van, mert még 1958-ban is kikezdik szakmailag a párttag pedagógusokat és esetenként hátrányba kerülnek a jutalmazásoknál is. Szívós harc és sok-sok munka eredményeként szilárdul a rend az általános és középiskolákban. A további kibontakozásban elsősorban a párt és kormány politikáját magukénak valló kommunista pedagógusokra támaszkodhat a párt. A bizalmatlanság fokozatosan oldódik, s az 1957—58. tanév első fele már változást hoz. A kulturális konszolidációért folytatott harchoz is jelentős segítséget nyújt az MSZMP Ideiglenes KB határozata az ifjúság nevelésének néhány kérdéséről és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításáról (1954. március 11.). Ez az ifjúság helyzetének elemzése során a többi között megállapítja: „Vannak ifjúságunknak jogos sérelmei is... Az utóbbi években évente több ezer általános iskolát végzett ifjú számára nem tudtunk megfelelő továbbképzési és fog_ lalkozási lehetőséget biztosítani. Nehézségeink vannak a gimnáziumot és egyetemet végzett egyes fiatalok megfelelő elhelyezésével is. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány arra törekszik, hogy a hibákat és a gazdasági helyzetből fakadó nehézségeket orvosolja. Ehhez azonban szükség van az ifjúság munkájára is. (!•• 131