Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

szilárd munkafegyelem megkövetelésére, a tantestületi eszmei viták kibontakoztatására, a felügyelők világnézeti oktatására, a marxizmus—leninizmus érvénye, sítésére a tanításban. Ezek mellett reálisabban ítélték meg a pedagógusok magatartását. Jó kádernek tekintették azt, aki a szocializmus építését szolgálja. A kommunista pedagógusok példamutatását szorgalmazták, de csupán a párttagságuk miatt munkájukat nem volt szabad jobbnak értékelni. Hangsúlyozták, hogy fel kell hagyni a szakmai munka dicséretével, a legfontosabb a tanulók között végzett nevelőmunka. A személyi ügyek megszűntek titkosak lenni. Az ideológiai és eszmei meggyőző munka mellett folyt a politikai ellenállók, tudatos ellenforradalmi elemek radikális felszámolása elbocsátásokkal, leváltásokkal és áthelyezésekkel. Egyidejűleg megkezdődött a föld- és lakásügyek rendezése is, s a pedagógusokkal való gyakoribb találkozás érdekében növelték a tanácsi irányítást, különösen 1957. március 1-től. 1957. évi oktatási terv legfőbb feladatainak tekintette az iskolákban folyó tervszerű, rendszeres tanítás megerősítését, a munkafegyelem megszilárdítását, az iskolai adminisztráció pontosítását, a tantestületi politikai beszélgetések, viták folytatását, valamint az áhelyezések lezárását, hogy mindenki a régi helyén hozza helyre a hibákat, senki se tudjon elbújni a felelősség elől. Sajnos a pedagógusoknak a párt felé fordulása, a pártba való belépése igen lassú ütemű. 1957. május 15-én még csak 36 pedagógus párttag van a megyében. Ennek okai abban jelölhetők meg, hogy:

19 1. Még mindig féltek a nevelők egy esetleges változástól. Ezt a félelmet erősítette a háborús veszély is, s így nem akarták exponálni magukat. Féltették létüket 2. Néhány pedagógus nézete nem változott, marxistának is mondhatók, de még sem léptek be, „mert akkor megromlana a szülőkhöz való viszonya". Véleményük szerint a falusi ember nem szereti a pártoskodó tanítót, a kommunista pedagógust nem a falu, hanem egy csoport tanítójának tekinti. Mindez persze hazug érvelés volt. 3. Egyesek feltételekhez kötötték a belépést. „Ha majd meglátom, hogyan alakul a helyzet, nem tér-e vissza a sztálinizmus?" — mondták. 4. Többen féltek a sokféle munkától, amelyekre korábban alkalmazták a párttag nevelőket. 5. Családi okok is közrejátszottak. Néhányuknál a feleség vallási meggyőződése tiltotta a férjének belépését. Ezek féltették családi életüket. Mindezek ellenére az iskolai élet váratlanul gyorsan rendes kerékvágásba került, a fegyelem azonban formális maradt. Bár a tanulási kedv nőtt, az irányító apparátus munkamenete is egyre határozottabbá vált a racionalizálások után, de a kulturális konszolidáció mégis nagyon lassú volt az iskolákban, lemaradt az országos fejlődéstől. Ennek egyik oka a nevelők ideológiai elmaradottsága, a politizáló nevelők hallgatása tekintélyféltésből, a „közelmúlt friss emlékeit ne bántsuk" jelszóval még 1957 februárjában is fekete szalagot hordanak az érettségizők. A legtöbb tantestületben még el tudják szigetelni a kommunista pedagógusokat, s meg tudják akadályozni a párthoz való közeledést is. Sok zavar oka a Művelődésügyi Minisztérium és a szakszervezeti szervek határozatlansága. Egyes iskolák bizony megelőzték a minisztériumot a konszolidációban, amikor a hittanoktatásra vonatkozó I. sz. rendelkezést nem hajtották végre. 130