Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

1957 első fele a rendcsinálás időszaka volt megyénkben is.

17 Felelősségre vonták az értelmiségieket — köztük a pedagógusokat is. Tolna megye 1840 pedagógusából 51 nyújtott aktív segítséget az ellenforradalomnak (44 általános iskolai és 7 középiskolai nevelő). 16 igazgató ellen kellett fegyelmi eljárást lefolytatni, s közülük 12-t le kellett váltani. Rendőrségi eljárás alá vontak 9 nevelőt, közülük kettőt elbocsátottak és féléves közbiztonsági őrizet alá vontak, a többit áthelyezéssel, vagy kisebbfokú fegyelmi büntetéssel sújtották. Az ellenforradalmi elemek által leváltott igazgatókat visszahelyezték állásaikba. Az 1957-ben végzett elemző munka (Megyei Pártbizottság Archívuma 1. fond. szám, 12 őrzési egység 1957.) arra a következtetésre jutott, hogy megyénkben a nevelők 4%-a fejtett ki ellenforradalmi tevékenységet, 35%-uk (főleg fiatalok) lelkesedett és tömegbázisul szolgált az ellenforradalom számára, 49%-uk pedig passzívan viselkedett, 12%-uk ellentmondott, illetve nyugalomra, mérséklésre intette a fiatalokat. A felelősségre vonásban türelmetlenség mutatkozott meg egyes pártszervezeteknél.

18 Pl. Bölcskén és Gerjenben saját hatáskörében helyezte vissza az ellenforradalmárok által elmozdított iskolaigazgatót. A megyei pártbizottságnak kellett közbeavatkoznia a törvénytelenül elbocsátott lengyeli és mázai nevelő visszahelyezése ügyében. A lengyeli párttitkár pl. az iskolaajtóba állva akadályozta meg, hogy az ellenforradalmi tevékenységgel vádolt nevelő az iskolába menjen. Dombóváron egy karhatalmi főhadnagy az ellenforradalmat a pedagógusok és diákok számlájára írta. Mindezek mellett a tantestületekben szerecsenmosdatás folyik, mentik az „egység" jegyében a bűnös kollégákat. A felelősségre vonással egyidőben széles körű felvilágosító munka indult meg az értelmiségiek között az ellenforradalom leleplezésére. Ez kétfrontos harcot jelentett a művelődéspolitikában is. Egyrészt le kellett leplezni és szakítani kellett a szektás, dogmatikus, másrészt a revizionista nézetekkel és módszerekkel. A kulturális életben dolgozók megnyeréséért előadásokat, vitákat, kérdezz-felelek esteket, aktívaüléseket tartottak. Állami és pártvezetők találkoztak a nevelőkkel, az ifjúsággal és beszélgettek el problémáikról. E beszélgetések során a felvetődő kérdések néha provokatívak voltak, de türelmes, meggyőző szóval kellett az ellenérveket felsorakoztatni. Meg kellett magyarázni a nevelőknek, hogy a párt súlyosan hibázott, de az elért eredmények sokkal nagyobbak ennél, a hibák kijavíthatok. Rá kellett mutatni, hogy az októberi események jól szervezett ellenforradalmat tanúsítanak. Meg kellett értetni a pedagógusokkal, hogy szükséges a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való együttműködés a szocialista eredmények megőrzése miatt. A párt- és állami vezetők hangsúlyozták, hogy most van a legnagyobb szükség egységes nevelőtestületi állásfoglalásra és a felelősségtudat kialakítására. Meg kellett magyarázni, hogy az értelmiség nem osztály, nem vezetésre, erjesztésre hivatott, feladata a munkáshatalom szolgálata a párt vezetésével. Világossá kellett tenni nevelőink előtt, hogy mint állami alkalmazottak lojalitással tartoznak ia kormánnyal szemben, kötelességük materialista alapon, dialektikus módszerekkel szocialista szellemű ifjúságot nevelni. A párt- és állami vezetők nagyon jól tudták, hogy legfőbb feladatuk a bizalom visszanyerése a jószándékúaknál és ezek elszigetelése az ellenforradalmi elemektől. Ezért különösen nagy gondot fordítottak a fegyelmi ügyek körültekintő, igazságos elintézésére, a személyügyekkel való alapos foglalkozásraj a 9 Tanulmányok Tolna megye történetéből VI. 129