Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

forradalmiságát, a „forradalmi" jelzőt az októberi ellenforradalomnak tartották fenn. 2. Függetlenség, semlegesség kérdése is élesen vetődik fel. Abszolút függetlenséget követeltek Magyarország számára, de nem látták azt, hogy amíg imperializmus létezik, addig szocialista ország semleges nem lehet. Hangoztatták, hogy a Szovjetunió nemzeti létünket veszélyezteti, mely a kommunizmus örve alatt akar pánszláv világhatalmat teremteni. 3. Nem ismerik fel a szocialista gazdaság haladottabb voltát, mert a gazdasági életet nem fejlődésében vizsgálták, csak a jelenlegi állapotában. így hasonlítják össze a magyar munkást az amerikai munkással. 4. Nem értették a proletárdiktatúra szerepét. Senkinek sem kell diktatúra, mindenkinek demokráciát — hangoztatták. Osztálybékét hirdettek. Proletárdiktatúra helyett pártdiktatúráról beszéltek. Magyarországon nincs munkáshatalom, hanem orosz szuronyokon nyugvó kommunista uralom van — mondták. 5. Párhuzamba állították Rákosi, Gerő és Nagy Imre bűnösségét. Miért nem védekezhet Nagy Imre? — kérdezték. 6. Nem értették a legkiválóbb író fogalmát; azt, hogy csak a haladás képviselői lehetnek legkiválóbbak. 7. Mi a biztosítéka a hibák meg nem ismétlődésének? ENSZ-csapatok kellenek ezért, szabad választások kellenek — s legalább 4 párt indítása — hangoztatták. 8. Erőteljes a nacionalizmus. 9. Felvetik a párt felelősségét. Felsorolják a hibákat. Nem látták azt, hogy a felelősség a pedagógusokat is terheli, mert közömbösen nézték a párt harcát, nem tettek meg mindent a maguk területén. Faddon pl. ilyen hang is uralkodott: „azért nem vagyok és nem leszek kommunista, mert ilyen emberek vannak a pártban". 10. A magyarság részére legalkalmasabb társadalmi formának a nemzeti kommunizmust, a titoizmust tartották. Hangoztatták, hogy a rendszer hibás és nem vették észre, hogy nem a rendszerben, hanem a módszerekben volt a hiba. 11. Azt szükségesnek tartották, hogy Kádárék kérték a szovjeteket, de a magyarság elárulásának tartották azt, hogy velük a magyarokra lövetett. 12. Bizalmatlanság a kormánnyal szemben. Mindezek mellett számos más kérdés is foglalkoztatja nevelőinket (lelkiismereti szabadság, pedagógusfelelősség, reálpolitika, baráti együttműködés szocialista országokkal, a kormány iránti lojalitás, jugoszláv—magyar viszony, ÁVH megszüntetése, az ifjúság helyzete, a megyei ellenforradalmi tevékenység értékelése, karhatalmisták magatartása, igazságosság, dogmatizmus a nevelésben, kádermunka, a harmadik út elmélete stb.). Megyénkben ebben az időben különösen két nézet ellen kellett harcolni. Egyrészt az ellen a szektás nézet ellen, amely főleg a falvakban élt, hogy egyedül az értelmiség — köztük a pedagógusok — a felelősek az ellenforradalomért. Másrészt az ellen a nézet ellen, amely tagadta az értelmiség, a pedagógusok szerepét az ellenforradalomban és annak előkészítésében. Ilyen túlzó általánosítás élt megyénkben elsősorban falun, különösen Bonyhádon. A megyei pártbizottság határozott állásfoglalása és az egyéni felelősségre vonás teremtett tiszta képet. 128