Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

lentkezett a falusi pedagógusok elkülönítése az egyes értelmiségiektől, s a bizalom elvesztése a falu előtt. S minthogy a párt- és állami vezetők bizalmát sem tudták megnyerni, talajt vesztve ellenforradalmiságukkal próbálták megnyerni a nép bizalmát. Ez azonban hamis útnak bizonyult, ami aztán az ellenforradalom utáni konszolidáció időszakában nagyon megnehezítette a pedagógusok becsületének helyreállítását dolgozó népünk előtt. A pedagógusok elégedetlenségét fokozta nehéz anyagi helyzetük

4 (az 1955-ös fizetésrendezés előtt pl. egy igazgató reálbére kevesebb volt, mint 1930ig egy kezdő tanáré). A tanácsok egy része egyszerűen elszabotálta a pedagógusföld kiadását, ugyanakkor hatalmas társadalmimunka-terhet raktak a pedagógusok vállára. Mindez arra kényszerítette a nevelőket, hogy mellékkereset után nézzenek (tsz-könyvelés, földbérlet, illegális korrepetálás, rongybabakészítés, lámpaernyő-készítés stb.). Mindehhez járult még helytelen erkölcsi megítélésük, amelynek alapja sok helyütt az volt: hogyan segítik az igazgatási, begyűjtési munkát. A pedagógusnappal kapcsolatos koldulások egyszerűen önérzetében alázták meg őket. Mindenki úgy érezte, változásnak kell bekövetkeznie ! Tolna megyében is a lakásproblémák megoldásánál a legmostohábban a pedagógusokkal szemben jártak el. Nem hajtották végre tanácsaink a Minisztertanács határozatát, miszerint a volt pedagóguslakásokat vissza 'kellett adni pedagógusaink részére. Hibás volt a kádermunka is, mely nagyfokú bizonytalanságot szült nevelőink körében. Hisz egyik napról a másikra jó káderek osztályellenessé válhattak egy-egy kijelentés, szeminárium alatti magatartás vagy éppen utólagosan felfedezett származási adatok miatt. Mindezen általános problémák mellett speciális jellegű hibák is előfordultak a kultúrmunkában. Egyrészt egyes nevelőket, akik a szocialista építés iránt érdeklődést mutattak, túlfuttatták. Másrészt a szakmai szükséglet miatt a pedagógusnak többet is megbocsátottak, mint pl. a tanácsi dolgozónak, de még többet az orvosnak és legtöbbet a műszaki embernek. A materialista világnézet. tol távolállókat is válogatás nélkül alkalmazták pl. a tamási gimnáziumban volt apácát is. Ennek egyik visszaütője volt, hogy pedagógusaink legnagyobbrészt nem képezték magukat világnézetileg, mert „rájuk úgyis szükség van". Külön kell beszélnünk a kommunista pedagógusokról is.

5 A művelődésügyi irányító szerveknél kialakult egy olyan roppant helytelen álláspont, hogy a kommunista pedagógusok gyengék, rosszul dolgoznak, aminek oka: politikai túlterhelés, szakmai lemaradás. A pártba egyesek azért léptek be, hogy mentesüljenek az egyéb hátrányok alól (kulákrokonság, polgári családi kapcsolatok, gyenge munka stb.). Ezekből a karrieristákból kerültek ki aztán 1956 októberében a renegátok, akik kenyérkeresetükre hivatkozva megtagadták a pártot. Megállapítható, hogy a szakmai rosszindulat tüzében az agyonhajszolt kommunista pedagógusok bizony mindig rosszul jártak. Az ellenforradalom is őket üldözte. Külön problémaként jelentkezett megyénkben az ifjú pedagógusok ellenforradalmi beállítottsága.

11 Sokuknál a jó szociális származás, szilárd ideológiai ismeretek mégis ellenforradalmi beállítottságot eredményeztek. Ennek okát a jelentés abban látta, hogy a pedagógusképző intézetek jócskán kioktatták a fiatalokat jogaikról, de ugyanakkor nem tárták fel előttük a valóságos falusi életet, annak nehézségeit, s igen keveset beszéltek a kikerülő ifjú nevelők kötelessé122