Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

A hibák egyrészt általános jellegűek: a) 1949—1953. között megsértette és részben figyelmen kívül hagyta a párt azt a lenini elvet, hogy „a kulturális feladatot nem lehet olyan gyorsan megoldani, mint a politikai és katonai feladatokat... itt hosszabb időre van szükség és alkalmazkodnunk kell ehhez a hosszabb időszakhoz, terveznünk kell a munkákat és a lehető legkit ártóbban, legállhatatosabban és a lehető legrendszeresebben kell végeznünk". Ebből következett ezután, hogy: b) Nem számoltunk eléggé a burzsoá ideológia mély gyökereivel, széles körű hatásával, hogy a 25 éves fasiszta-nacionalista nevelés maradványai különösen erősek és ez az ideológia újratermelődik. c) Túlsiettük és túlértékeltük a fejlődést. Nem folytattunk állandó, következetes, elvi, elméleti harcot a burzsoá ideológiai hatások ellen, a helytelen nézetek legyőzéséért, hanem gyakran megelégedtünk ezek rendeleti úton történő elhallgattatásával. d) A marxista—leninista világnézet elterjesztése, oktatásának színvonala sok helyen nem volt megfelelő, ezért nem volt kellő hatású. e) Több vonatkozásban lebecsültük a kultúra sajátos vonásait. Azt a helyes elvet, hogy a kulturális forradalom nem öncél, hanem alá van rendelve a szocialista építés általános szükségleteinek. Ezt szektás, dogmatikus módon értelmezve a művelődés feladatainak megoldásától közvetlenül termelési, politikai hatást vártunk. f) Az irányításban bürokratikus, adminisztratív formák és módszerek burjánoztak el. g) A demokratikus és szocialista hagyományaink ápolása, fejlesztése terén is történtek hibák. 1953 előtt a haladó kulturális hagyományok fogalomkörét túlságosan leszűkítettük, a magyar demokratikus kultúra egyes alkotásait kizártuk belőle. 1953 után az „egységes" nemzeti kultúrnacionalizmus elméletének hatása alatt a burzsoá örökségnek nyitottunk utat: h) A legsúlyosabb mulasztás az volt, hogy sem 1953 előtt, sem azután nem fordítottunk kellő figyelmet a munkásosztály hagyományaira, a Tanácsköztársaság örökségére, a két világháború közötti proletárdiktatúrára. i) A szovjet kultúrát mechanikusan átültettük és eredményeit mechanikusan átvettük, felhasználtuk. j) A kulturális anyagi eszközök elosztása gyakran aránytalan volt. Kevés jutott a falu és munkástelepülések kulturális fejlesztésére. Az irányelvek megállapítják, hogy az értelmiségi politikában is jelentkeztek hibák: a) Nem támaszkodott a párt eléggé a munkásmozgalom régi, kipróbált kádereire, a párthoz, a néphez hű, marxista—leninista világnézetű értelmiségre, nem szélesítette körét kellő szívóssággal és körültekintéssel a kulturális élet egyes területein. b) A pedagógusok, mérnökök, orvosok anyagi és erkölcsi megbecsülését elhanyagoltuk. c) Általánosító bizalmatlanság érvényesült velük szemben. 119