Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

d) Nem vontuk be őket eléggé a szocialista építés feladatainak megoldásába. e) Alapvető átformálásukra nem tettünk meg mindent. f) A magasan képzett értelmiségiekkel kapcsolatos magatartást az elvtelen udvarlás jellemezte. Nem bíráltuk hibáikat, helytelen nézeteiket, de jogos kritikájukat sem vettük figyelembe. g) A fiatal értelmiség nevelésében is követtünk el hibákat. Világnézeti nevelésünk nem volt eléggé mély. Erősen hatott rájuk a nacionalizmus. Nem támasztottunk velük szemben megfelelő követelményeket az egyetemeken. Gyakran kiválasztásuk is helytelen volt. Helyenként kellő gyakorlat és tapasztalat nélkül kerültek vezető állásba. Egyes értelmiségi szakmákban túltermelés is jelentkezett. Mindezek a hibák a közművelődés területén is jelentkeztek. A világnézeti nevelést üres és sokszor szektás tételek bemagolásával helyettesítették pedagógusaink, s ugyanakkor a tananyagban az érzelmi nevelésben helyt adtak nacionalista nézeteknek is. A pedagógusokat, akik többségükben nem voltak marxisták, valamiféle állojalitásra kényszerítették. A személyi kultusz időszakában tipikus — éppen a dogmatikus politikából következően — a „kettős" nevelés, ami nagy rombolást végzett a nevelők és tanulók körében egyaránt. Az iskolán kívüli népművelést ugyanazok a hibák jellemezték, mint általában a kulturális politikát. Az akkori felfogás az iskolán kívüli népművelést ismeretterjesztésre és művészeti munkára bontotta. Az ismeretterjesztés elsősorban politikai és termelési propaganda volt, a folklór hagyományainak felélesztésével és terjesztésével. A dogmatikus kultúrpolitika találkozott a „népi" ideológia egyes tételeivel, amikor a paraszti kultúra tekintetében igyekeztek politikai érvekkel is alátámasztani, hogy bár a munkásosztály vezetésével alakul ki az új szocialista kultúra, „a népdal, a népi tánc az az ajándék, az a hozzájárulás, amelyet a parasztság ad új, születőben lévő szocialista kultúránknak". Az effajta népművelés rendkívüli mértékben leszűkítette a kultúra körét, s emellett nem vette tekintetbe az egyes rétegek művelődési fokát, érdeklődési körét, igényeit. Az irányítás itt is centralizálttá, bürokratikussá vált, s nem adott teret a helyi kezdeményezéseknek. Fenti megállapításokat támasztja alá a „Tolna megyei pedagógusok magatartása az ellenforradalom előtt és alatt. Kimutatás az ellenforradalmi magatartás miatt felelősségre vont pedagógusokról" szóló megyei pártbizottsági jelentés (1. fond. szám, 12. őrzési egység, 1957.). A jelentés elemzi a hazafiságra nevelés Tolna megyei problémáit. Megállapítja, hogy a nacionalizmustól való félelem ebben a megyében is kiirtotta az egészséges patriotizmust, s a magyar hősök emlékezete helyett is a „szomszédba mentünk" hősökért. Kifogásolja, hogy hiányzott a hazafias jelvény, a hazafias öltözet szabad használata, március 15. megünneplése, hazafias darabok előadása. Ezekre az okokra vezeti vissza a Népköztársaság címere elleni lázadások, illetve atrocitások nagy részét. A címer ismertetésében súlyos hibák fordultak elő pl. 1952-ben Tamásiban így magyarázták címerünket: „A kalapács és a sarló a kommunistákat jelképezi, míg a címerben levő csillag azt jelenti, hogy a Szovjetunió parancsol nekünk" — mondotta az akkori tanító. Ez a felfogás uralkodott akkor címerünkkel kapcsolatosan, amelyért a felelősség a megyei művelődést irányító szerveket is terhelte. A jelentés rámutat arra, hogy a fasiszták 120