Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A porta a XVII. század végén azonban már nem a régi porta; ekkorra már függetlenítve a telektől ideális egységgé lett: a valóságban esetleg 8—16 jobbágy volt kötelezve az egységre eső adótétel fizetésére. Az 1635:8. te. 4 olyan jobbágyot számolt egy portába, akiknek mindegyike ki tudta állítani a maga ekéjét, — s az 1647:36. te. szerint sem kellett egy kapuszámba semmi szín alatt többet összeírni, mint 4 olyan jobbágyot, akik saját ekéjükkel 4 vagy 6 igásmarhával szánthatnak. A porta tehát a jobbágyokat az állatállományukon keresztül vette igénybe, s 4 ekét magában foglaló ideális adóegység volt, vagyis a jobbágyok megadóztatásában a XVII. század második felében a földet és az állatot tartják a porták szerint szedett adó alapjának.

66 A porták összeírása utoljára 1647-ben történt, s ez szolgált évtizedeken át az adókivetés alapjául, még 1686 után is, noha azóta óriási változások történtek. A nádor állapította meg, hogy hány porta után köteles minden vármegye a király által megállapított évi adó megfelelő hányadát fizetni. Emellett azonban igyekeztek olyan adóegységet találni, amely alkalmas a különböző gazdasági erejű adózók megadóztatására. 1692-ben Hevesben pl. öszszeírták a gazdákat mindennemű ingó vagyonukkal, s mindegyiknél feltüntették hány lova, ökre, mennyi gabonája van. s ezeknek a becsüje alapján állapították meg, mennyi esik rá a megyét terhelő adóból. Minthogy azonban ez a mód nem felelt meg, 1694-ben az ún. dikarendszert fogadták el, amelyről alább lesz szó.

67 Fehér megyében 1693-ban ugyancsak a marhaállomány, a gabonakészlet stb. alapján megállapított taksát fizették az adózók, 1694-ben azonban már itt is a dikarendszer volt használatban.

68 Bizonyára az volt az oka ezeknek a kísérletezéseknek, hogy nem feleltek meg a célnak, s mindenütt csak panaszra adtak okot. Ezért hívta össze a király a megyéket 1696 tavaszán Pozsonyba tanácskozásra, s itt megállapították, hogy új összeírásra van szükség, s kérték Lipótot, hogy rendelje ezt el. Ez meg is történt, s mint már láttuk, megyénkben két veszprémi viceszolgabíró végezte el. Egy portába 4 jobbágytelket vettek, de az utasítás 2. pontja részletezte azokat a körülményeket, amelyeknek fennforgása esetén kedvezményt adhattak. Ilyenek voltak: legelő, rét, erdő hiánya, katonai beszállásolások stb., s ezeket figyelembe véve 6—7, sőt 8 jobbágyot is vehettek egy portának.

69 Közben azonban oly változások történtek, főképp a felszabadított országrészeken, hogy a kapuszámoknak, vagyis a portáknak újabb kiigazítása vált szükségessé. Ez is a nádor elnöklete alatt tartott összejövetelen történt meg néhány főúr és a megyék s városok követeinek jelenlétében. 1702-ben megyénkre 29 portát állapítottak meg, s ez azt mutatja, hogy figyelembe vették nagyon leromlott állapotát, mert ugyanakkor Somogyra 100, Zalára 209, Baranyára 87, Fejérre 50, Vasra pedig 394 portát állapítottak meg.

70 9. A dika Mint említettük, Hevesben is és Fehérben is a kilencvenes évek elején az állatállomány és a gabonakészlet összeírása alapján kivetett adót hamarosan az ún. dikarendszer váltotta fel. Tulajdonképp ez is az adózók teherbíró képességét volt hivatva megállapítani a vagyonuk alapján, de az volt az előnye, hogy a tényleges terméseredmény és az állatállomány mellett figyelembe vették a dolgozók számát is s így minden elemet bevontak az adózásba. Ez a 84