Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

kellett tenniök, ezért a hivatalos megjelölésük ez volt: „apud augustissimam Caesareae Regiasque Maiestatis aulám juratus ágens". Az 1699 májusi közgyűlés bízta meg az alispánt, hogy mivel a megyének a nagy távolság miatt ágensre van szüksége, keressen megfelelő személyt erre a feladatra. A következő közgyűlésen az alispán már be is számolt az ebben az ügyben tett lépéseinek eredményéről, s bejelentette, hogy Bellavics Gáborral állapodott meg. A közgyűlés azután más megyék szokása szerint 150 forint saláriumot szavazott meg neki, s a legközelebbi alkalommal a Bécsbe menő alispán és a jegyző ezt az összeget magukkal is vitték. Szüksége volt természetesen meghatalmazásra is, hogy vele igazolhassa magát, s ezt októberben küldték el neki.

175 Az ágenssel kötött megállapodás egy évre szólt. Amikor Bellavics szerződése lejárt, az 1700 augusztusi közgyűlés ismét az alispánt bízta meg, hogy keressen ágenst s egyezzék meg vele a megye nevében. Valószínű, hogy egy év alatt megismerték Bellavics megbízhatatlanságát s azért néztek más után. Az új ágens Döry László lett, akinek jó neve lehetett, mert tudjuk, hogy sok ágensi megbízatása volt.

176 A szélhámos Bellavics azonban úgy látszik újból be tudta magát hízelegni az alispán bizalmába, mert Döry évének kiteltével ismét őt fogadták meg ágensnek.

177 1701 tavaszán a nádor közölte a megyénkkel, hogy a megyék állandó bécsi ablegátus tartását határozták el, aki a folyó évre Hevenyessy László lesz. A közgyűlés erre úgy határozott, hogyha a többi szomszédos megye elfogadja őt, csatlakozik hozzájuk.

178 Ez azonban nem érintette a megye külön ágensét, mert ez továbbra is megmaradt. 19. A megyei közgyűlés A megye a közgyűlésen döntött minden fontosabb ügyben, tehát a közgyűlés magát a megyét jelentette, vele azonos volt, mint Vas megye egyik 1698-i statútumában olvassuk: „sine scitu i. comitatus, hoc est congregationis generális".

1

'

19 A megyei élet legfőbb szerve volt tehát a közgyűlés s ezekben a háborús s a megindulás nehézségeivel küzdő időkben kétszeres fontossága volt. Ezért tartottak oly sűrűn megyegyűléseket: az 1699. és 1702. közti évekről fennmaradt jegyzőkönyvek 30 megyegyűlésről szólnak. Ezeknek egy része azonban nem közgyűlés volt (generális congregatio), hanem részleges vagy kisgyűlés (particularis congregatio). Ha ugyanis gyorsan kellett valami ügyben határozni, s nem volt idő rendes közgyűlés összehívására, akkor csak azokat értesítették, akikhez könnyen hozzáférhettek, s ők ültek össze a tisztviselőkkel határozathozatalra.

180 Megyegyűlést — akár köz-, akár kisgyűlést — csak a fő- vagy az alispán hívhatott össze. 1702-ben Daróczy alispán hosszabb ideig akadályozva lévén a megye ügyeinek intézésében, a helyettes alispán elnökölt a gyűléseken is. Júliustól októberig öt gyűlést tartottak, s közülük négy kisgyűlés volt (VII. 4., 29., VIII. 29., IX. 27.). Ügy látszik, elhangzottak kifogások, hogy a substitutus alispán szinte suttyomban hívott össze gyűlést, s ezért a szeptemberi kisgyűlésen Lévay Sámuel szükségesnek látta tiltakozni ez ellen, s hangsúlyozta, hogy ő idejében hirdette meg ezeket a kisgyűléseket, s ha egyesek — ők tudják miért, mondotta — nem jelentek is meg, amit ott határoztak, végre kell hajtani. 69