Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

Ezért azután mikor igen fontos és halasztást nem tűrő ügyekben kellett határozni, közgyűlést is összehívtak sürgősen.

181 A gyűlés idejét és helyét is, úgy látszik, rendszerint az előző gyűlésen állapították meg, mert így a mindenki számára legmegfelelőbb napot választhatták ki.

182 Az összehívás módja nem jelentett ekkor még különösebb nehézséget, mert a megyegyűlésnek kevés tagja volt. A mágnások bizonyára személyre szóló meghívót kaptak, a többi nemes között pedig a főbírák köröztették járásukban a meghívót.

183 Különben is, mint említettük, a következő gyűlés idejét és helyét már a legutolsó gyűlésen megbeszélték. Minthogy a közgyűlés a vármegyét jelentette, a tagjai a megye nemesi közönsége és a tisztviselők voltak. Radonay főispán, aki oly melegen érdeklődött megyéjének minden dolga iránt, elég sűrűn vett részt a közgyűléseken, de megjelent nem egyszer a kisgyűléseken is; az 1699. decembertől 1703. februárig eltelt három év alatt 16 alkalommal elnökölt. Amikor nem jöhetett el, az alispán helyettesítette mint teljhatalmú megbízottja a tőle kapott megbízólevél alapján,

184 az 1699. júniusi közgyűlésen azonban a helynöke, Visa János nagyprépost jelent meg a képviseletében, akinek a megbízólevelét fel is olvasták.

185 Ez a megbízás is egy évre szólt, mint a többi meghatalmazotté.

186 A megye nemesi közönsége — az universitas praelatorum, baronum et nobilium — ezekben az években még csak néhány főpapból, mágnásból és nemesből állt, s még ezeknek jó része sem lakott megyénkben. Ezért azután a gyűléseken is legtöbbször a követeik képviselték őket, elsősorban a mágnásokat, teljhatalmat adó megbízás (mandátum plenipotentiale) alapján. A megyegyűléseken tulajdonképp meg kellett volna jelennie minden birtokos nemesnek, s nem egy megye statútumaiban olvasunk azoknak a büntetéséről, akik törvényes ok nélkül maradtak távol, de megyénkben ekkor még nem vették ezt ilyen szigorúan. Tudjuk, hogy az országgyűléseken a mágnások követük, ablegatusuk által képviseltethették magukat; ezt a jogukat átvitték az országgyűlések mintájára tartott congregatiókra is. Valamelyik „emberüket", „szolgájukat", rendszerint a gazdatisztjüket tették meg követüknek, akik a megyében lakván, jól ismerhették a viszonyokat. De szabadságában állt ez a többi nemesnek is. Meghatalmazást adtak nekik (Utterae credentionales) s ennek alapján egy évig teljhatalommal képviselhették urukat, principálisukat, mint annualis credentionalista-k a megyegyűléseken. Ezeket a meghatalmazásokat a közgyűlésen fel is olvasták, s elfogadásukkal nyerték el az illetők jogosítványukat.

187 Egy plenipotentarius több urat vagy nemest is képviselhetett. Megyei tisztviselő is lehetett meghatalmazott. Gyurekovics Péter jegyző pl. állandóan Fördős Mihály és Fiáth János követe volt, de emellett képviselte néhányszor béri Balogh Ádámot is. A megyegyűlések tehát az első években nem voltak népes összejövetelek. Ha számba vesszük a mágnások és a másutt lakó nemesek ablegátusait s a megyebeli nemességet, kis számú gyülekezet áll előttünk még abban az esetben is, ha a lehető teljes számban jelentek is meg. Igaz, hogy a jelenlevők felsorolása után a jegyző rendszerint odatette a szokásos „ac reliquis quamplurimis praesentibus", vagy „neonon aliis praesentibus" formulát, de ez nem jelent semmit, mert hiszen az ilyen kis számú gyűlésben könnyen feljegyezhette a megjelentek névsorát. Az 1699. évi februári közgyűlésen tisztújítást tartottak, s 70