Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

Közben azonban más módokkal is próbálkozott, hogy elhárítsa a feje felől a mind súlyosabban fenyegető veszedelmet. A királyhoz fordult, úgy állítván be a dolgot, hogy ártatlan az ellene folytatott hajszában; Iipót elrendelte, hogy vizsgálják felül a számadásait, s ha rendben találják őket, adják meg neki a felmentést. A megye természetesen sietett tájékoztatni Lipótot a tényleges helyzetről, rámutatva, hogy nem felel meg a valóságnak Furdics beállítása. Elmúlt az 1700. év is, de ennek a gyanús ügynek a rendezése nem jutott előbbre. Az 1701. januári közgyűlés a jegyzőt küldte ki az egyik főbíróval a budai albizottsághoz, hogy ott tisztázzák Furdios számadásait. Közben azonban Furdics belátta, hogy ezzel a halogató taktikával nem sokra megy, s hogy mind sötétebb fellegek tornyosulnak a feje fölött, más húrokat kezdett pengetni: most már ő kérte, hogy a megye az első alispán elnöklete alatt „atyai jóindulattal" vizsgálja felül számadásait a rájuk vonatkozó iratokkal együtt. A megye erre ki is küldte a bizottságot azzal a felszólítással, hogy a jövő közgyűlésen terjesszék elő jelentésüket. Ez azonban májusban nem történt meg, hanem csak abban állapodtak meg, hogy Furdics július 4-én jelenjék meg Simontornyán a bizottság előtt. Július 5-ére tűzték ki ui. a közgyűlést, tehát úgy tervezték, hogy a bizottság előtte való nap elvégzi feladatát, s másnap beszámolhat munkája eredményéről a megyének. Érdemleges eredményre azonban ekkor sem jutottak, mert a közgyűlés megint csak egy újabb bizottságot küldött ki a számadások megvizsgálására.

157 Sajnos, többet nem hallunk erről az ügyről, így nem tudjuk, miképp végződött. Nagyon valószínű azonban, hogy valamiféle megegyezéssel simult el, amibe belement a megye, hogy mentse, ami menthető. Még folyt a Furdics-ügy, amikor utóda, Dallos alispán perceptorátusa tárgyában is vizsgálatot kellett indítani. Furdics után ugyanis, mint mondottuk, Dallos András alispán látta el a perceptori tisztet. Katona volt, s a simontornyai őrségen szolgált. Valószínűleg a sógora volt Furdicsnak, mert a felesége Furdics Judit volt, Horváth másképp Drevodelics Péternek, Simontornya első kapitányának az özvegye. Neki nem is volt birtoka Tolnában, csak a feleségének, mégis megválasztották 1696-ban, az ellenzéki tisztújításkor alispánnak. 1698-ban is ő ült az alispáni székben, az 1699. februárjában tartott tisztújításkor azonban lemondott, sok gondját-baját és dolgát hozva fel okul, s humanissime elbúcsúzván a megyétől, illő köszönetet mondott a megtiszteltetésért. A megye ugyan szokás szerint őt is jelölte Daróczy István mellett az alispánságra, de a közgyűlés ez utóbbit választotta meg, Dallosnak pedig a megye érdekében kifejtett munkájáért és fáradozásáért köszönetet mondott.

158 Távozása azonban nem ment olyan simán, mint a jegyzőkönyv e leírása után gondolhatnék. Dallos egyben perceptor is volt, s a volt katona bizony nem vezette a számadásokat a megkívánt pontossággal, de emellett nem kezelte a megye pénzét sem a kellő lelkiismeretességgel. Hamarosan ki kellett derülnie, hogy hiányok, mégpedig nagy hiányok vannak. Erre mutat az is, hogy amit már Haunoldttal kapcsolatban említettük, hogy ti. még a restauráció előtt, 1698 novemberében megválasztották őt perceptornak s 1699 februárjában a tisztújító széken csak megerősítették. Kétségtelen tehát, hogy 1698 végén már köztudomású volt, milyen nagy zavarok vannak Dallos számadásai körül. Valószínű, hogy az alispáni tisztről történt lemondásának az okát is itt kell keresnünk, csak egyelőre, míg az ügy nem tisztázódott, nem említhették 5 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 65