Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

hivatalos formában. Az a közgyűlés, amelyen elbúcsúzott a megyétől, elrendelte, hogy mindazok, akiknek az utóbbi években bármi részük is volt a perceptorátusban, számoljanak el a bevételeikről, és kiadásaikról, így Dallos is az 1698. évről; egyben kiküldték a számvizsgáló bizottságot is. Dallos egy jegyzéket állított össze, hogy mindenegyes faluból mit szedett be az említett esztendő hadiadójára, s ennek az adatait az összeírásra kiküldött bizottságnak a bekért nyugtákkal kellett ellenőrizniük, de emellett ki kellett kérdezniök mindenütt erre vonatkozólag az idősebb és értelmesebb embereket is, — mint a részükre adott utasítás 9. pontjában olvassuk.

159 E bizottság jelentését a májusi közgyűlésen terjesztette elő, de sajnos, a jegyző, aki maga is tagja volt, valószínűleg a nagy terjedelme miatt nem vette be a jegyzőkönyvbe, hanem csak utalt arra, hogy a „Dallos András számadásai" c. fasciculusban található meg. A jelentés nem lehetett kedvező Dallosra nézve, mert a jegyzőt és az egyik főbírót, akiket a Furdics-ügyben küldtek ki vizsgálatra, azzal is megbízták, hogy nyomozzanak, mit szedett be Dallos a Völgységben 1698-ban és 1699 elején.

160 A következő közgyűlésen egymásután keltek fel a jelenlevők s tiltakoztak a minap lefolyt számvizsgálatról beterjesztett jelentés ellen, az ügy tehát mind komolyabbra fordult. Dallos azonban még mindig úgy látta, hogy el lehet simítani; augusztusban halasztást is kért bizonyítékai bemutatására, s meg is kapta a legközelebbi közgyűlésig.

161 Ott azonban meg sem jelent, hanem közben a budai albizottsághoz fordult, bizonyára úgy gondolkozva, hogy ott, ahol kevésbé ismerik a dolgait, könnyebben tudja tisztázni magát, mint a megyénél. Az albizottság írt is az érdekében, de a megye helyesen mutatott rá válaszában, hogy az ügyét mindenkinek először saját helyén és hatósága előtt kell befejeznie s csak azután keresheti másutt a felülvizsgálatát. Ki is küldtek egy újabb bizottságot, a számvizsgálat napjául október 8-át, a helyül pedig Szekszárdot állapítva m«g, mivel Mérey volt a bizottság elnöke. Ez a bizottság, amelyben helyet foglaltak Dallos emberei is, valami eredményre jutott, úgy látszik, mert az 1700. januári közgyűlés elfogadta az elszámolást az 1697. november 1-től 1698. november l-ig terjedő pénzügyi évről, — ez volt ugyanis a katonaság pénzügyi éve a téli elszállásolások miatt, — tudomásul véve minden tételt, amire vonatkozólag csak valami kis bizonyítékot is fel tudott mutatni, de még így is 5544 forint 70 dénár hiány maradt. A megegyezésnek feltétele azonban az volt, hogy sem a megyét, sem a tisztjeit nem fogja alaptalanul feljelenteni.

162 Bizonyára előnyös volt Dallosra ez a megye részéről „ex singulari misericordia et paterna benignitate" elfogadott megegyezés, vagyis a hiány ennél jóval nagyobb összegre rúgott; de még így is olyan óriási volt a fennmaradt tartozása, hogy mindenképp szabadulni akart tőle. Elment a főispánhoz Pécsre és számadásainak újból való megvizsgálását kérte. Az 1700. februári közgyűlésen megismételte ezt a kérését s megígérte, hogy nem fog többé újabb terminust kérni, hanem belenyugszik az elrendelendő újabb vizsgálat eredményébe. A közgyűlés erre úgy határozott, hogy megpróbálják tisztázni a hátralékokat, s ha később még előkerülnek nyugták, azoknak összegét a javára írják, viszont ami az ő gondatlansága miatt maradt el, azt be fogják rajta hajtani. A fennálló tartozását 5426 forint 35 dénárban állapították meg, továbbá magára kellett vállalnia a Kollonics-ezredet megillető executiót 2845 forint összegben. Dallos mindent elfogadott, csak hogy időt nyerjen, de hamarosan 6fl