Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

ban már az alispánt bízták meg a perceptorsággal, tehát valami már nem volt nála rendben. Főbírónak megmaradt, de mint láttuk, 1699 márciusában, két hónapra az újabb megválasztása után, letették. Nála azt az okot hozták fel, hogy az elszámolásával van elfoglalva, s így nem foglalkozhat kellőképp a megye dolgaival. E mögött a pár szó mögött azonban súlyos ügy húzódott meg; erre mutat ennek a közgyűlésnek az a határozata is, hogy mindazok, akiknek 1697-ben és 1698-ban részük volt a perceptorátusban — így Furdics és Dallos — számoljanak el, s e célból ki is küldték a számvizsgáló bizottságot. Furdics azonban ennek nem tett eleget, s mivel az említett évekből nem voltak meg a jegyzőkönyvek, nem is lehetett megállapítani, mit hajtott be az adóból. A júniusi közgyűlés tehát elrendelte a vizsgálatot, s vele a jegyzőt és az egyik főbírót bízta meg.

151 Elmúlt azonban az 1699. év, s nem jutott előre a vizsgálat. Az 1700 januári közgyűlésen tehát azzal is megbízták a kiküldött összeírókat, nyomozzanak Furdics perceptorátusára is, s mindent pontosan jegyezzenek fel, hogy a jövő közgyűlésen beszámolhassanak róla. A katonaság is érdekelve volt ebben az ügyben, mert az itt elszállásolt Marsigli-ezred 2000 forintot követelt a megyétől; a közgyűlés utasította is az alispánt, hogy ha hozzáfordulnak pénzért, irányítsa őket Furdicshoz.

152 Furdics először magas lóra ült, ellene volt annak is, hogy megvizsgálják perceptori működését; az 1700 márciusi közgyűlésen azonban már hozzájárult, csak azt kérte, adjanak neki módot a maga igazolására, s míg ez megtörténik, ne zárják le a vizsgálatot.

153 A megye 10 815 forint 94 dénár hiányt keresett Furdicson; állítólag Fiáth Jánosnál voltak nyugták, amelyek ezt az összeget 3330 forint 69 dénárra csökkentették, de még ez is hatalmas összeg volt, s érthető, hogy a megye mindenképp kényszeríteni igyekezett Furdicsot, hogy rendezze a hiányt. A májusi közgyűlésen úgy határozott, hogyha május 25-ig nem fizet, lefoglalják és eladják minden ingó és ingatlan vagyonát, sőt a feleségéét is, mert neki is része volt a pénzkezelésben, s így részt kell vállalnia a terhekben is. Minthogy a szegény népet is érintette ez az ügy, hiszen az ő keserves adófilléreiből gyűlt össze ez az összeg, a megye úgy rendelkezett, hogy az executióval befolyt összegeket le kell vonni az illetők adójából, s ezeket Furdics tartozik megfizetni; köteles továbbá megtéríteni az alispánnak azokat a kiadásait, amelyek onnan eredtek, hogy nem fizette meg a Marsigli-ezred részére utalványozott 2000 forintot, hanem megszökött, s még az executió költségeit is a sajátjából kellett Daróczynak fedeznie.

154 Sürgette az elszámolást a bécsi miniszteri bizottság és a kancellária is. A megye azonban jegyzőkönyvek és iratok hiányában nem tudta megállapítani, hogy mekkora volt adója, s hogy mire, mennyit fizetett ki, azért azt kérte a deputációtól, idézze meg Furdicsot, s tőle követelje az elszámolást, őt pedig mentse fel alóla.

155 Furdics, amint mind forróbb lett a lába alatt a talaj, úgy igyekezett menteni magát, hogy úton-útfélen azt hirdette, hogy a megye alaptalanul meghurcolta őt, sőt anyagilag teljesen tönkre is tette. Az 1700. júniusi közgyűlésen az alispán kénytelen volt a megye nevében tiltakozni e vádak ellen, s erre Furdics látva, hogy így csak ront a helyzetén, alázatosan megkövette a megyét.

156 64