Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

helték a megyét, azért már a következő évben nem is fizette őket rendesen, majd csökkentette a zsoldjukat, sőt hatra szállította le a számukat.

133 A rendes kiadások mellett azonban mindig akadtak rendkívüliek is. Nem lesz érdektelen őket közelebbről megnézni. Amikor 1699-ben az I. József esküvője alkalmával felajánlott ajándék összegét a megyék között felosztották, jelentékeny summa esett Tolnára is, majd 1200 forint.

134 Nem kis összegre rúgtak azok az ajándékok, amelyeknek az volt a céljuk, hogy vagy tett szívességeket honoráljon velük a megye vagy pedig hogy az illetők jóindulatát biztosítsa valamilyen ügyben a maga részére. 1699 májusában a nádor felszólítására Pfefferschofen generálisnak, aki a budai albizottsághoz volt beosztva, 12 akó szekszárdi bort küldenek, mert sok jó szolgálatot tett, és sok kiadása is volt velük kapcsolatban; — a következő gyűlésen pedig ugyancsak a nádor ajánlatára 30 aranyat szavaznak meg neki, mert „comitatui multoties complacuisset". — 1702-ben a budai kamarai jószágkormányzónak, Kurcz bárónak küldenek 9 akó szekszárdi bort, akivel sűrűn akadt dolga a megyének; bizonyára sokszor tapasztalt jóindulatát akarták vele meghálálni s egyben biztosítani a jövőre is. — Az 1699. februári közgyűlésen 150 forintot szavaztak meg Viczay Ádám bárónak, aki két éve, tehát 1697-ben Bécsben létekor nagy szolgálatokat tett a megyének.

135 De voltak olyan ajándékok is, amelyekről nem volt tanácsos nyíltan beszélni, bármennyire szokásban voltak is. Az 1700 májusában tartott közgyűlésen az alispán és a jegyző beterjesztették költségjegyzéküket három hivatalos útjukról s ugyanakkor elszámoltak azokról az ajándékokról, amelyeket a megfelelő helyeken jónak láttak adni, hogy könnyítsenek a szegény nép helyzetén. A jegyzőkönyv nem szól róluk részletesebben, de kétségtelen, hogy az adó leszállítása vagy a katonai elszállásolások mérséklése tárgyában jártak el.

136 Hasonlóak voltak ezekhez az ún. discretiók, amelyeket az átvonuló vagy elszállásolt alakulatok szállásmestereinek, furirjainak, sőt tisztjeinek is „sub titulo discretionis" adtak a megyék. De kicsikartak ilyeneket a lakosságtól maguk a katonák is, ez azonban excessus számba ment.

137 A megyének külön pénztára volt (cassa comitatus), ebbe helyezte el a bevételeit s belőle fedezte a kiadásait. Az adó behajtásával kapcsolatos költségek fedezetéről úgy gondoskodott, hogy a rá kirótt adóhoz bizonyos összeget hozzácsapott. Valószínűnek látszik, hogy ez az összeg, amely körülbelül 10%-ra rúgott, nemcsak fedezte a kiadásokat, hanem még maradt is belőle a megyei pénztár javára. Ily módon adóztatta meg tehát a megye a lakosait. Az 1696. októberében tartott konkurzuson 23 000 forintot vetettek ki Tolna megyére; a megye 2500 forinttal toldotta meg és 25 500 forintot reparciált, ami jelentős összeg volt.

138 De ha nagyobb költségek merültek fel, azokat az egyes helységek között osztották fel az összeírások alapján jól ismert teherbíró képességük szerint. 1696 nyarán Pozsonyban fontos értekezlet volt az adó tárgyában s ezen részt vettek megyénk követei is; a költségeik nagy összegre, 671 forintra rúgtak, s ezt 31 község között reparcipálták.

139 A megyei pénztárba fizették be a címereslevelek kihirdetéséért, a nemességigazolásért járó díjakat, a jegyző által kiállított iratok taksáját, a különböző hivatalos eljárásokért fizetett díjakat, — de mindezekről semmi közelebbit nem tudunk, mert a tárgyalt időszakból számadatok nem maradtak fenn. Ide fizették be a nemesek is az adójukat.

140 Az 1703. februári közgyűlésen felolvasták azt a 62