Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

Amikor a Rákóczi-szabadságharc folyamán a császári csapatok elfoglalták a Dunántúlt, Heister tábornagy szeptember 9-én a Palota melletti táborból közölte Broderich-csal, hogy „visszahelyezi" őt alispáni székébe, a megyét pedig felhívta, hogy őt a szokott módon installálja. Október 16-án azután Broderich tudatta több falu bírájávai és lakosaival, hogy „ ... Heister úr őexcellenciája által ennek a megromlott nemes Tolna vármegye viceispánjának rendeltetett".

100 Ez csak úgy történhetett, hogy Broderich a fordulat után sietett jelentkezni a tábornagynál, hogy alispáni tisztébe való visszahelyezését kérje.

101 Azonban hamarosan megint valami baj történt vele, mert 1710 tavaszán váratlanul letartóztatták, s még a tisztviselők sem tudták miért s kinek a parancsára; erről részletesebb adataink nincsenek.

102 Ügy látszik azonban, hogy nagyobb baj nélkül úszta meg ezt a kellemetlenséget, mert 1711 májusában megint mint „electus vicecomes" szerepel.

103 Nyughatatlan, izgága természete, érdes modora azonban újabb bajokba sodorták, s a nádornak is sok kellemetlenséget okozott ez a „háború alatt intrudált" alispán, akit komoly dorgálásban is kellett részesítenie.

104 Utolsó fennmaradt levelét 1712. június 13-án írta valakinek Tolnáról, amelyben az ellene tett feljelentésről beszél,

105 az 1712. november 28-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvében azonban már az elhalálozásáról olvasunk; ennek tehát e két dátum között kellett bekövetkeznie. Ekkor ugyanis úgy határoztak, hogy mivel ő még elszámolással tartozik a megyének, ennek a tisztázásáig az ingóságai lefoglalandók s az újpalánkai harmincados senkinek se adja ki a megye tudta nélkül. A hagyatékában két lepecsételt ládában voltak az iratai, amelyeket annyiszor követelt vissza a megye. Most azután végre hozzájutott. 1713 márciusában a közgyűlés úgy határozott, hogy árvái gyámjának a jelenlétében nyissa ki őket egy bizottság és nézze át a tartalmukat az április elején tartandó közgyűlés alkalmával. Ez azonban nem történt meg, mert a májusi közgyűlés jegyzőkönyvében azt olvassuk, hogy a Brodérich-féle iratok még le vannak pecsételve. Amikor az 1714. augusztusi közgyűlésen a követ részére adandó utasításokat állították össze, szóba kerültek bizonyos nyugták, amelyekből meg lehetne állapítani, mi mindent szállítottak a tolnai katonai raktárba, ezekről azonban nem tudható, hogy Broderich meggyilkolása után hova kerültek.

106 11. Dallos András alispán (1697—1699) Broderich és társai lemondása után Dallosék nem tartottak tisztújítást, mert 1696. november 11-e óta törvényesen megválasztott tisztviselőknek tartották magukat; a tisztikart azonban kiegészítették még egy főbíróval és egy szolgabíróval. 1698-ban is Dallost választották meg újból alispánnak. Az 1699. február 9-én tartott restaurációkor azonban, bár — mint a jegyzőkönyv mondja — a szokás szerint jelölték a lelépő alispánt, Dallost is, vele együtt jelölték Daróczy Istvánt is, akit azután meg is választottak. Tudjuk, hogy az alispánválasztást el kellett fogadni; Daróczy azonban több fontos okból a felmentését kérte alóla, — paksi postamester és kapitány is volt, — s a megye ezeket tekintetbe véve csak helyettes alispánnak jelentette ki. Közben azonban mégis sikerült rávenni, 56