Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

hogy vállalja el ezt a tisztséget, s a májusi közgyűlésen rendes alispánnak választották meg; egyben kérték a főpostamester engedélyét, hogy elvállalhassa ezt a tisztséget.

107 Daróczy 1703-ig ült az alispáni székben megszakítás nélkül, mert minden évben újra megválasztották. A fizetése évi 200 forint volt, de a büntetéspénzekből kétharmadot kapott, s mentes volt a beszállásolás, összeírás és forspont alól. A fizetését 1700-ban 300 forintra emelték.

108 Daróczy csakugyan nagyon el volt foglalva, s hogy megtarthassák, az 1699. júniusi közgyűlésen egy másodalispánt választottak melléje, Kákonyi Istvánt.

109 ö azonban egy évre rá meghalt, s 1700 októberében Lévay Sámuel főbírót választotta meg a közgyűlés helyettes alispánnak „in absentia domini ordinarii vicecomitis". Ö tehát csakugyan helyettes alispán volt, mert Daróczy sokat volt távol, s ő elnökölt a közgyűléseken is.

110 Meg fogjuk majd látni, hogy Dallos távozása az alispáni székből nem történt simán; a bajok már 1698 őszén jelentkezhettek, s valószínűleg a pénz kezelésével voltak összefüggésben. Különös dolgok is történhettek ekkor, róluk azonban csak annyit tudunk, amennyit Dallos 1698. október 21-én Pázmándy Gergelynek Győrbe írt levele mond. „Nem kétlem — írja —, hogy nem vette volna Kegyelmed főispán uram ő nagysága levelét Pécsrül az gyűlés iránt, az ki fog lenni 3. November Szekszárdon. Kire való nézvén magam is szépen kérem Kegyelmedet tovább való szolgálatomért, arra az gyűlésre gyüjjön el Kegyelmed, mert míg Bécsben voltam, az főispánom addig németet tett viceispánnak és más nagy confusiókat is tett. Mi mindnyájan az mostani tisztek el fogunk az német vármegyétől búcsúzni, minthogy esztendőnk is kitellik akkorra, és német viceispán nékem bizony Simontornyán nem fog parancsolni. Minthogy több földesurak is fognak comparealni, méltóságos palatínus urunk ő hercegsége plenipotentiariusa is el fog gyünni, apátur uram ő kegyelme addig Szekszárdon fog lenni, és az vármegyét Nagyságtok és Kegyelmetek jobb rendben hagyni, hogy főispán uram ő nagysága ne avassa magát az vármegyében semmibe se, mert az maga írását, pöcsétét meghamisította, és Isten aláhozván Kegyelmedet, többet is, csodálatosakat fog hallani Kegyelmed" .. .

m 12. A megye első állandó jegyzője Dallos András e levelének végén arra kérte Pázmándyt, hogy „nótárius uramat is hozza Kegyelmed magával, mert még most sincsen nótáriusa az vármegyének". Az 1696. novemberi közgyűlésen az ellenzék által megválasztott Strausz Mihály nem igen felelhetett meg most már, azért más után kellett nézni, mert mind fontosabb lett ez a tisztség. De nem volt egyszerű megfelelő embert találni rá. A munkaköre nem merült ki ugyanis a jegyzőkönyvek elkészítésében s különböző hivatalos iratok megszerkesztésében, hanem jelentős szerepe volt a közigazgatás különböző ágaiban is. Jártasnak kellett tehát lennie általában a jogban, jól kellett latinul tudnia, s értenie az okiratok megfogalmazásához, egyszóval: bizonyos szakképzettséggel kellett rendelkeznie. Szerencséje volt a megyének, hogy olyan férfiúra talált, aki megfelelt mindezeknek a követelményeknek, azonfelül kitűnő munkaerő is volt s teljesen a hivatásának élt. Gyurekovics Péter volt ez, aki a vasvári káptalan hites expeditoraként működött, s itt szerezte meg a gyakorlatot a jegyzői tiszthez. Talán ő volt az, 57