Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

térítésére és állásától való elmozdításra ítélték. Ügy látszik, azért húzódott ei ennyire a pere, mert számos katonai élelmezési tiszt ellen folyt a vizsgálat. Voltak, akik — mint pl. a szegedi Proviantverwalter, súlyosabb büntetést kaptak. A delegált bíróság október 17-én közölte az udvari kamarával az ítéletet, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben hasonló deliktumok elkerülhetők legyenek.

95 Ezt a büntetést azonban, amely 1702 októberében járt volna le, Broderich nem töltötte ki. Nem tudjuk, mikor s hogyan kapott kegyelmet, de 1701 januárjától kezdve már ott találjuk több megyei közgyűlésen.

96 A régi hivatalát azonban nem foglalhatta el, de a postamesterséget, úgy látszik, visszakapta, mert 1701 augusztusában mint ilyen kérte a haditanácsot, hogy adósságai behajtására adjanak neki a szigeti parancsnok útján katonai segítséget.

97 A Broderich-ügynek azonban ezzel nem lett vége. Most ő lépett fel vádlóként. A kancellária 1703-ban Somogyi Ferenc titkárt küldte ki delegált bíróul, s ő meg is idézte a megyét. Mivel azonban a megye nem küldött senkit, Broderich kérésére május l-re újabb idézést küldött neki. Erre sem küldött senkit a képviseletében, hanem halasztást kért s kapott is május 19-re. Ezt a terminust rövidnek találták s a május 21-i közgyűlésből újabb halasztást kértek a kancelláriától. Egészen különös volt a megye viselkedése ebben az ügyben; arra mutat minden lépése, hogy szeretett volna már tőle megszabadulni valamiképp. Erre mutat a kancelláriához intézett kérése is. Azzal kezdte feliratát, hogy alaposabban megfontolva ezt az ügyet, úgy látják, hogy kérhetnék ennek a Broderich által megindított törvénytelen és incompetens pernek rendes bírói útra terelését, s nem is kétlik, hogy a kancellária e törvényes kérésüket támogatná. Az új terminust — folytatják — nem fogadhatják el, mert ha bízva igaz ügyükben, a delegált bíróság előtt perbe bocsátkoznak is, lehetetlen volna a védelemhez szükséges iratokat rövid idő alatt megszerezniük s összegyűjteniök a több megyében élő tanúkat. Hosszabb terminusra van tehát szükségük, főképp azért, mert meghalt a főispánjuk, s a kitűzött határidőre nem tudnák megkapni a rendes, ebben az ügyben tájékozott ügyvédjüket sem. Mindezek alapján újabb halasztást kérnek.

98 Hogy a megye utánajárt ennek a dolognak s igyekezett bizonyítékait megszerezni, mutatja Schweidler Jakab Antal főhadbiztosnak a megyéhez 1703. május 26-án, Budán kelt levele. A megye azért fordult hozzá, mert 1697-ben tagja volt a haditanács, illetve a vezérhadbiztosság által delegált bíróságnak. A megye két levélben is kérte, hogy nyilatkozzék, mit tud a Broderich-ügyről. A második megkeresésre azt felelte, hogy annak idején rá és társára bízták a Broderich elleni vizsgálatot, de semmi tudomása sincs arról, hogy Tolna megyének is voltak panaszai ellene, csak arra emlékszik, hogy egyesek Tolnából s máshonnan — különösen az akkor Tolnán levő prépost — azért emeltek panaszt, mert a templom romjaiból köveket vitt el.

99 A megye, azt hisszük, nem ilyen nyilatkozatot várt tőle. 20. Broderich második alispánsága (1709—1712); meggyilkolása, hagyatéka Bár ennek a kérdésnek tárgyalása túlmegy a vizsgálatra kitűzött időponton, több olyan vonatkozása van, amelyek szükségessé teszik, hogy foglalkozzunk vele. 55