Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

említ meg. Azt írja ugyanis, hogy a panaszokat komolyan meg kell vizsgálni, mert az említett élelmezési felügyelő ellen helytelen ténykedései miatt többször hangzottak el panaszok, egy évvel ezelőtt vizsgálat is folyt ellene, amelynek során számos sikkasztás bizonyult rá, s a legtöbbet közülük önként be is vallotta. Parancsot adott tehát — folytatta — Nendtwich élelmezési alezredesnek, hogy tartóztassa le, a tolnai magazinba pedig helyezzenek át egy másik tisztviselőt, aki vegyen át Broderichtől mindent.

09 Nem értjük, miképp maradhatott titokban a Broderich ellen már 1695ben vagy 1696 elején folyt vizsgálat, amelynek eredménye oly lesújtó volt rá nézve, s miért nem használta ki ezt ellene az ellenzék?! Radonaynak is kellett tudnia erről, s miért támogatta mégis annyira?! Olyan kérdések, amelyekre nem tudunk feleletet adni. Talán ott kereshetjük ezt, hogy a kamarai tisztviselők, az élelmezési tisztek között gyakoriak voltak a legsúlyosabb visszaélések, annyira, hogy az Einrichtungewerk szerint „részletes ismertetésükre jó néhány konc papír sem volna elégséges". S minthogy rendszerint büntetés nélkül úszták meg az illetők, sőt nem egyszer még előléptetésben is részesültek, nem igen vették komolyan ezeket a különböző visszaéléseket.

70 Most sem egyedül Broderich volt a vádlott, mert vizsgálatot rendeltek el az egész katonai élelmezési hivatal, tehát valamennyi élelmezési tiszt ellen. A bajai felügyelőt is letartóztatták, s a haditanács intézkedésére egyelőre mindkettőjüket Magyaróvárra, majd innen Bécsbe vitték.

71 Broderich bécsi fogsága nem lehetett nagyon szigorú, mert módjában volt összeszedni mindent, amit a maga javára felhasználhatott s ezek alapján szabad lábra helyezését kérte a királytól. Kérvényében előadta, hogy ellenségei felhasználva az alkalmat, hogy nem védheti magát, részben a megye nevében, részben magánosok nevében különböző követelésekkel léptek fel s már végrehajtást is végeztettek ellene, amelynek során majorságát feldúlták, embereit megkínozták. Kérte tehát a királyt, tiltsa meg, hogy kiszabadulása előtt bárki is eljárást indíthasson ellene.

72 A király azzal a megokolással, hogy „lusta petenti non sit denegandus assensus" s különben is a foglyokat holtaknak szokták tekinteni, április 2-án kelt leiratában megtiltotta, hogy bárki bírói úton fellépjen Broderich ellen, a megyét pedig felhívta, hogy 15 napon belül terjessze elő törvényes és hiteles okmányokkal alátámasztott panaszait.

73 Ezt megelőzőleg a nádor március közepén azt a megbízást adta a Tolna és Baranya közti határper elintézésére kiküldött bizottságnak, Matuseknek és Fiáth Jánosnak, hogy döntsék el egyben a néhány tolnai nemes és Broderich közt támadt vitás kérdéseket is.

74 A megye azonban nehéz helyzetben volt, mert Broderich a lemondása után nem adta át a nála levő hivatalos iratokat, hanem magánál tartotta a megye pecsétjével együtt, hiába kapta egymás után a felszólításokat, ő, ti. nem tekintette a megye törvényes magisztrátusának az 1696 novemberében megválasztott tisztikart, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs kinek átadni őket. A pecsét ügye érdekelte a kancelláriát is, s a lemondásáról küldött jelentése azzal a hátirattal jött hozzá vissza, hogy a pecsétet szolgáltassa be. Erre ő azt válaszolta, hogy lemondása után tisztújítás nem volt, főispánja sincs a megyének, így nem tartotta tanácsosnak, hogy „nem hites egyéneknek" kezébe adja, mert ez ellenkeznék az 1550:60. tc-kel; különben is a nádor arra figyelmeztette, hogy mind a pecsétnek, mind az iratoknak az őrzése az ország törvényei szerint ilyen esetben a nádort illeti.

75 4* 51