Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

hogy a bajok főokát ő is a főispánban, Radonayban látta, aki a végletekig ragaszkodott alispánjához s őt mindenben s mindenki ellen védeni igyekezett. Ez az esemény nem is jöhetett egészen váratlanul. Radonayt, mint mondottuk, 1687-ben nevezte ki Lipót, pécsi püspökké. A prekonizációja 1689. november 7-én történt meg, a róla szóló bullát azonban nem állították ki, mert a koldusszegény püspök a díját nem tudta előteremteni, s így nem történt meg a felszentelése sem. Láttuk, hogy csakugyan nagyon nehéz körülmények között élt, mert apátsága és püspöksége jövedelmeiből alig jutott hozzá valamihez. 1691-ben ugyan öt évre szerződésre lépett a kamarával s a püspöksége birtokait bérbe vette, de püspöksége első hét évében alig pár száz forintot kapott csak. Mint főispánnak is járt volna salárium, de azt sem kapta meg. Többször sürgette is 1696 júliusában és szeptemberében Broderichnél, s kérte, legyen rá gondja, mert „akik dolgoznak, méltók a bérükre", de eredménytelenül ismételte meg kérését arra hivatkozva, hogy még semmit sem kapott, pedig életének veszélyeztetésével szolgálta a megyét.

67 Az anyagi gondok mellett bizonyára súlyosan nehezedett lelkére az is, hogy csak választott püspök volt, mert nem volt felszentelve. „Ebben és a szegénységben gyökerezik a tragikuma." Nehéz természete miatt s mert a jogaiból nem akart semmit sem engedni, az egész pécsi élete úgyszólván folytonos harc, küzdelem volt, s ezeknek során a volt katona nem mérsékelte magát senkivel szemben sem, s így már az első pillanattól kezdve csupa ellenség között érezhette magát. A helyzet hamarosan annyira elmérgesedett, hogy már 1689-ben felmerült az a gondolat itthon, majd mindjobban meggyökeresedett Bécsben, az udvarban is, hogy el kell őt távolítani a püspöki székből. 1696 végén azután Lipót hatályon kívül helyezte Radonay kinevezését és Dolny István földvári apátot nevezte ki helyébe, azzal a megokolással, hogy nem szerezte meg a pápai megerősítést, s hogy közben számos panasz érkezett hozzá, hogy alkalmatlan püspöksége kormányzására.

68 Radonay ezt nem vette tudomásul, Pécsett maradt továbbra is; ebből azonban nem lett baj, mert Dolny nem jelentkezett, hogy átvegye egyházmegyéjét. Űgy látszik, tudta Radonay, hogy Rómában nincsenek megelégedve ezzel az önkényes megoldással, s mivel az 1695-ben esztergomi érsekké lett Kollonics most már több jóindulatot tanúsított iránta, mint addig, ügye kezdett jobbra fordulni. Közben megürült a csanádi püspökség; a szentszék arra nevezte ki Dolnyt, s ebbe Bécsben is belenyugodtak. így végre 1699 szeptemberében megtörtént Radonay confirmatiója is. Erre Lipót sem tehetett mást, mint hogy megerősítette 1700 januárjában. 1700 augusztusában végre megérte azt is, hogy felszentelték. 70 éves volt ekkor s még három évig élt ezután, de testileglelkileg összetörve. A másik hír a kortársakat bizonyára nem érte váratlanul, de bennünket meglep azért, mert eddig nyomát sem találtuk a forrásainkban. Említettük, hogy az ellenzék a Broderich ellen összegyűjtött vádjait elküldte a vezérhadbiztosnak, Breuner Miksa Lajos grófnak is, s tőle, mint Broderich illetékes felettesétől intézkedést kért Broderich túlkapásai ellen; neki is panaszkodtak azért, mert egy „magánember" (homo aliquis privatus) olyan dolgokba ártja magát, amelyek nem tartoznak hatalmi körébe, s tőle is azt kérték, hogy adassa vissza vele a beszedett porciópénzeket a perceptornak. Breuner az ellenzéknek ezeket a panaszait („nachdenkliche Klagen") másolatban átküldte az udvari kamarának s kísérő iratában érdekes dolgokat 50