Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

Amikor a megye régi, „törvényes" tisztviselői a nádor mandátum inhibitoriumával hazajöttek Pozsonyból 1696 október végén, hozzáfogtak a megye ügyeinek intézéséhez. Épp a katonai elszállásolások és a porciók felosztása, ezek a nagyon fontos dolgok vártak elintézésre, de mindenütt csak akadályokra találtak az ellenzék részéről. Ez még a katonaságot is igyekezett megnyerni magának, mégpedig úgy, hogy jobb elszállásolást ígért s adott nekik, a császári ökröket pedig oda helyezték el, ahol tudták, hogy sok széna van. A katonák természetesen hamar tisztában voltak a helyzettel: igyekeztek a maguk javára minél jobban kihasználni és sok kihágást követtek el.

65 Broderichék megfeleltek az ellenzék vádjainak minden egyes pontjára. Az ellenzéki tisztikarnak legjobban úgy látszik a Broderich által behajtott adó fájt. Broderich megadta a felvilágosítást erre vonatkozólag. Amikor ugyanis Kessler főhadbiztos felszólította, hogy elégítse ki a katonaságot novemberre és decemberre, a legnehezebb helyzetbe került. A megye pénztára üres volt, az újonnan megválasztott tisztviselők pedig felbiztatták a népet, hogy ne fizesse meg a rájuk kivetett adót. Minthogy katonai executio réme fenyegette, Broderich kénytelen volt maga kimenni néhány tisztviselőjével s egy-két helységben beszedni a porciópénzt. Ez azután jó ürügy volt az elégedetlenkedőknek, hogy e behajtásokkal kapcsolatban különféle kitalált kihágásokat kenjenek rá Broderichre, amelyeknek azonban semmi alapjuk sincs, és semmiféle vizsgálat sem támasztotta őket alá. — Az állítólagos bandériumból annyi az igaz, hogy a megye határozta el, — amint a közgyűlési aktákból is kitűnik —, hogy bizonyos számú lovasokat vagy hajdúkat fognak tartani közköltségen „ad expeditiones comitatus"; a jegyzőkönyv szerint tizet Broderich előre felfogadott, s ezek Tolnán laktak. — A többi rémség, amit az ellenzék ellene összehordott, a gyűlölködésükből nyert ilyen túlzott formát, s összeomlanak azoknak a tanúbizonyságoknak a súlya alatt, amelyeket hiteltérdemlő személyek tettek, akik készek bármikor tanúskodni. 7. Váratlan fordulat: Radonay letétele a püspöki székből; Broderich letartóztatása A legnagyobb zűrzavar uralkodott tehát 1696 végén és 1697 elején, amikor egyszerre két váratlan esemény híre érkezett a megyébe. Broderich és tiszttársai végre is megelégelték ezeket az örökös huzavonákat, elkeseredett ellenségeskedéseket, s hogy véget vessenek nekik, 1697 januárjában búcsúzószékre hívták össze február 5-re a megye nemeseit. Űgy látszik, hogy a főispán sem tett ellenvetést, mert ki is telt februárban az esztendejük. Nem sokan jelenhettek meg itt, mert még a Broderich-párti forrás is — bár azt írja, hogy sok földesúr és nagyszámú nép jelenlétében búcsúztak el a tisztviselők s tették le tisztüket —, kénytelen beismerni, hogy egyesek elfoglaltságuk s a nagy távolság miatt nem jöttek el, mások pedig makacsságból. Broderich január 14-én jelentette a nádornak, hogy összehívta a sedes valedictoriát és restauratoriát. Nagyon érdekes Esterházy válasza, amely február 6-án kelt; közli benne a megyével, hogy aznap kapta meg a levelét, majd így folytatja: minthogy őfelsége mást nevezett ki Radonay helyébe pécsi püspökké, reméli, hogy ezzel a változással véget érnek azok a zavarok és egyenetlenségek, amelyek eddig Tolna megyében dúltak.

06 A nádornak ez a levele azt mutatja, 4 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 49