Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

6. Az ellenzék a király elé terjeszti vádjait Broderich ellen Tudjuk, hogy megyénknek a szomszédaival már 1695 óta folyt határperében a nádor Matusek győri kanonok elnöklete alitt bizottságot küldött ki. Ennek a feladatává tette most, hogy „a Tolna vármegye tisztjei közt levő discrepantiát is" intézzék el, hogy őt vele tovább ne zaklassák. Leveléhez, amely szintén november 22-én kelt, mellékelte az!" a feljelentést, amelyet az ellenzék terjesztett fel hozzá felsorolva benn vádjait Broderich ellen.

61 Ha megnézzük a feljelentés egyes pontjait, fogalmat alkothatunk magunknak, milyen állapotok uralkodtak megvánkben 1696-ban és 1697 legelején. Az alispánnak szörnyűséges gonosztetteiről beszélnek, amelyekkel romlásba vitte a szegény népet, a közjó kárát okozta, s ezért szigorúan meg kell büntetni. Természetesen nem szabad mindenben hitelt adnunk neki, mert hiszen az ellenzék írása volt az a memoriális. Azzal kezdi, hogy Broderich, „a tolnai postamester és magazin-felügy elő" nem törődvén a hazai törvényekkel s figyelmen kívül hagyva a királynak minap küldött parancsát, nem jelent meg a legutóbb tartott közgyűlésen, bár oda a törvényes és szokott módon megidézték, s távol maradt a törvényszékről is; továbbra is bitorolja az alispáni címet s olyan kegyetlenségeket visz végbe ebben a nyomorult, minden bajnak kitett s már-már a romlás szélére jutott megyében, hogy a toll kimerül a leírásukban. Ezután áttér a részletekre. Hogy tekintélyt szerezzen magának, elvetemült latrokból és szökött rácokból bandériumot szervezett; hozzájuk vette, Huyn szigetvári parancsnok tudta nélkül, a tolnai katonai raktár védelmére rendelt katonákat is s a szegény néppel napi V

2 forintot fizettetett nekik. Velük azután a porció-pénzek beszedésének ürügyével feltörette a pincéket, feldúlatta a méheseket s általában a legzsarnokibb módon nyomorgatta a szegény népet. — Amikor egy újpalánkai rác késlekedett a porció-pénzzel, kötelet köttetett a nyakára és úgy megkínoztatta, hogy a szeme majd kiugrott a helyéből. — Somogyi István szolgabírót, akit a porció-pénzek behajtására küldtek ki, latorjaival elfogatta, elzáratta, s majd megfagyott a börtönében. — Furdics főbírót, „ezt a jó családból való nemes embert", amikor a megye összeírását végezte, elfogatta, megverette s Pécsre vitte, ahol csak a főispán engedte szabadon. — Daróczyt, a megye egyik legelőkelőbb nemesét, az úton megtámadta, kifosztotta, fegyvereit elvette, s ha lovára kapva el nem menekül, életét vesztette volna, mert a pisztolyából még utána is lőtt. A rácokat úgy fellázította a tisztikar ellen, hogy a tisztviselők még hivatalos ügyeik elintézésére sem mertek házukból kimozdulni. — Végül — írták — 8—9000 forint porció-pénzt, amit kegyetlen szigorúsággal hajtott be a nyomorult néptől^ magának tartott meg, s amikor az elszállásolt katonák pénzt kértek tőle, az új alispánhoz utasította őket, aki pedig a nagy zavarok miatt semmi adót sem tudott behajtani.

62 Az ellenzéknek ez a panaszirata a kancelláriába került; nem ismerve az ügyet innen azzal a kéréssel tették át az udvari kamarához, mint Tolna megyének „nagyon méltányos instanciáját", szólítsák fel a tolnai raktárfelügyelőt, hogy tartózkodjék ilyen gonosz és erőszakos cselekedetektől, a jogtalanul kicsikart pénzeket pedig adja át a perceptornak; egyben kérte a kancellária Broderichnek érdeme szerint való megbüntetését is.

63 Az ellenzék azonban panaszait nemcsak a kancelláriába terjesztette fel, hanem 1697 januárjában elküldte a nádorhoz, sőt röviden összefoglalva Breuner Miksa László vezérhadbiztosnak is.

64 48