Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

c) a közellátás területén állítólag szabálytalanságok történtek (kiutalások a megyén kívülre „pártok, intézmények" részére); d) az alispánnal szemben való eljárás. Augusztus 25-én a megyei nemzeti bizottság a 'belügyminiszterhez és a közellátási miniszterhez memorandum felterjesztését határozta el 17 szavazattal 8 ellenében.

26 A következő hónapban a támadások erősödnek. Szeptember végén a megyei nemzeti bizottság megvizsgálja az alispán ügyét; a jobboldal láthatólag Cser főispán lejáratására törekszik. Az alispán jogainak helyreállítása mellett 18-an szavaznak, ellene 10-en. A polgári demokrata párt küldötte kijelentette, hogy „a megyei nemzeti bizottság még sohasem vizsgálta, hogy milyen párt tagja az, akit valaha behelyezett valamilyen állásba.. ."

27 (Elfeledte, hogy már az alispáni tiszt betöltésénél pártközi megállapodás jött létre május közepén, és hogy ez alkalommal jelentette be a kisgazdapárt későbbi igényét erre az állásra.) A nemzeti bizottság ülése után 3 nappal az állítólag koalíciós, de ténylegesen már a jobboldali szociáldemokraták kezére jutott Tolnamegyei Néplapban durva, rágalmazó cikk jelent meg „Főispán vagy kiskirály?" címmel.

28 Ebben a lap szerkesztője megismételte a nemzeti bizottságban elmondott támadásait. A főispán ezután elhatározta, hogy nyíltan, szemtől-szembe felveti a problémákat. Kívánságára október 15-ére összehívták a megyei nemzeti bizottságot, ahol mindazokról a kérdésekről részletesen beszámolt, amelyek a támadások tárgyai voltak. Bebizonyította, hogy — bár néhány kisebb taktikai hibát elkövetett — nem lépte túl a főispánnak a felszabadulás óta biztosított jogokat, és valótlan volt a közhangulat befolyásolására felhasznált propagandisztikus állítás, hogy „kiskirályként" működött. A főispán joggal hivatkozhatott arra, hogy e tisztében az országos érdekeket kellett elsősorban figyelembe vennie. Jellemző, hogy ez alkalommal a nemzeti bizottság jobboldali tagjai nem támadtak, sőt félreértésekről magyarázkodtak.

29 A támadás tehát összeomlott, de az egész küzdelem nem, vagy alig érintette magát a megyei szakközigazgatást. Az alispán elmenetele nem változtat azon a tényen, hogy ebben az apparátusban kizárólag a régi tisztviselők dolgoztak (az ország más területéről ide menekültektől eltekintve) ; sem az alispán, sem a főispán nem tekintette feladatának a közigazgatási apparátus megújítását. A főispáni kérdés a választás után végleg lezárult azzal, hogy a kommunista főispánt — a pártközi megállapodás alapján — a kormány felmentette és helyébe 1945. december 1-ével kisgazdapárti főispánt (Szenté Lászlót) nevezett ki. A kisgazdapárti sajtó nem mulaszthatta el, hogy meg ne említse: „elődjének ténykedései méltán válthattak ki jogos bírálatot".

30 VI. Az 1945. évi választások — úgy tűnt — sok problémára pontot tettek, azokat legalábbis konzervatív irányban lezárták. Az a 60% feletti kisgazdapárti többség, amit minden járásban elértek, nagyon nehézzé tette a közigazgatási apparátus megmozdítását bármilyen haladóbb irányban. Mégis, az első pillanatok lehangoltsága után újra megkezdődött a küzdelem a közigazgatási funkciók meghódításáért — különös eredményekkel. Két érdekes példát említhetek meg 469