Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

nyaikra hivatkozva követeltek különleges helyet maguknak a nemzeti bizottságokban, a képviselőtestületekben és a közigazgatási funkciók elosztása során. S bár a paritáshoz általában ragaszkodtak országosan a különböző képviseleti szervekben, sőt a belügyminisztérium ezt kívánta fenntartani, már 1945-ben nem egy községben eredményesen tettek kísérletet az arányok megváltoztatására. Arra hivatkoztak, hogy a kisgazda pártszervezetek taglétszáma jóval felülmúlja a többi pártét. Az 1945. évi választások után pedig eléggé természetesnek tartották a megyében, hogy a főispáni széket a kisgazdapárt egyik vezető tisztségviselője töltse be (továbbra is e párt adta általában a tisztség betöltőjét); sőt az alispáni szék gyakori megüresedése során szintén kisgazdapárti személy helyettesített, így az általános közigazgatás két legfontosabb posztja e párt kezébe került. A kisgazdapárt kebelében azonban kezdettől fogva ütköztek — gyakran a kívülállók számára is érzékelhetően — a korábbi paraszti demokratikus hagyományok és a koalíción belüli jobboldal konzervatív, nem ritkán nyíltan reakciós irányzatai. Ez Tolna megyében különösképpen sok ellentmondást szült a közigazgatásban, mert a kisgazdapárt számbeli túlsúlyára, felszabadulás előtti hagyományos ellenzékiségére hivatkozva sok tisztviselő és tisztségviselő a közigazgatási apparátust megkísérelte a központi kormányzattal, különösen pedig a belügyminisztérium irányvonalával szembeállítani. Igen érzékennyé vált ez az ellentét akkor, amikor a németek kitelepítésével összefüggésben Tolna (és Baranya) megyében a megyei önkormányzat felfüggesztésére került sor, s így a belügyminisztérium közvetlen irányító jogkört kapott; ugyanakkor a közigazgatásban érvényesülő jobboldali befolyás az új, demokratikus irányvonal érvényesítését igyekezett gátolni. Már most meg kell említenem, hogy a demokratikus elemek megerősödésével a kisgazdapárton belül az 1947. évi választások után (amikor a párton belüli jobboldali elemek új pártok alakításával kísérelték meg nemcsak a koalíciót, de magát a kisgazdapártot is szétzúzni) a közigazgatáson .'belül ez a feszültség megszűnt, és az együttműködés a megye demokratikus politikájáért a magas tisztségeket betöltő kisgazdapárti paraszt politikusok többségével lehetővé vált. Ez az időszak azonban egybeesik a kisgazdapárt szervezeti szétesésével is. A Tolna megye és a megyei közigazgatás helyzetére döntő befolyást gyakorolt harmadik tényező a németek kitelepítése volt. A németség problémája nem egyszerűen nemzetiségi kérdés volt; bár — mint említettem — Tolna megyében ez volt a legnagyobb létszámú nemzeti kisebbség (egyetlen községben maradtak szerbek az 1920-as évek repatriálási hulláma után; a néhány községben élt szlovák lakosság az 1930-as évek második feléig már elmagyarosodott vagy elnémetesedett). A német fasiszta propaganda azonban különösen a háború éveiben a németség jelentős részét meg tudta nyerni saját céljainak (a „hűségmozgalom" ezt csak kis mértékben tudta ellensúlyozni); így még a kitelepítések megindulása előtt különböző politikai korlátozásokra került a sor, és különösképpen a vegyes lakosságú községek nagy részében megkísérelték visszaszorítani a politikai és közigazgatási testületekből a német lakosság képviselőit. A 9.560/1945. ME. sz. rendelet éppen arra hivatkozva, hogy a lakosság stabil képviseletét nem lehet biztosítani, felfüggesztette Tolna (és Baranya) megye törvényhatóságának önkormányzatát, nemkülönben a képviselőtestület működését azokban a községekben, amelyekben kitelepítésre került sor. A rendelet hatályba lépése után ennek következtében a belügyminiszter nevezte ki mindazokat a 462