Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

megyei tisztviselőket, akiket korábban a megyei önkormányzat, a törvényhatóság választott meg; a járási főjegyző kinevezési jogkörébe került a községi elöljáróságok és a községi közigazgatási tisztviselői helyek betöltése. A kitelepítések befejezése után a községek nagy részében viszonylag gyorsan helyreállították az önkormányzati testületeket

1 — paritásos alapon, annak megfelelően, milyen pártok működtek az adott községekben. Azonban a nemzeti bizottságok az önkormányzatok felfüggesztésének ideje alatt is működtek, s gyakran a valóságos helyi politikai-közigazgatási küzdelem intézményeiként folytatták tevékenységüket olyan időszakban is, amikor aktivitásuk országosan csökkent. A kitelepítések előtt, közben és után azért folyt a harc, vajon az újonnan betelepített — és politikailag többnyire radikális — elemek kapjanak-e helyet a községi nemzeti bizottságokban és elöljáróságokban, vagy továbbra is az őslakosság — nagyobbára konzervatív — képviselői maradjanak a porondon. Tolnában a hatalom kérdése először a kitelepítés alá kerülő községekben vetődött fel ilyen élesen — amikor a magyar lakosságú területeken a pártkoalíció még nem egyszer „elfedte" a társadalmi-gazdasági problémákat, feszültségeket. A németek kitelepítésével párhuzamosan a közigazgatás más problémája is felmerült. A községi közigazgatás, melynek csak igen kis részét érintette az igazolási eljárás ezeken a területeken, és amelyet a felszabadulás előtt ezer szál fűzött a parasztság legjobb módú rétegeihez (befolyásuk mint legtöbb adót fizetőké, virilistáké jogszabályban biztosított volt a képviselőtestületekre és azok választási eljárására), a vitás kérdésekben szükségképpen az agrárproletár telepesekkel szemben foglaltak állást. A németség körében pedig — márcsak azért is, mert az új politikai fejlődés folyamatából kiszorították, sőt kizárták őket — a hagyományos, felszabadulás előtti társadalmi értékrend érvényesült. Az első években a ki nem telepített német szegényparasztság és középparasztság alig jutott belső politikai befolyáshoz; képviselőik legtöbbször a már felszabadulás előtt is funkciókat betöltő gazdag vagy igen jómódú parasztok maradtak. A volt német többségű községek közigazgatásában a jegyzők és általában a közigazgatási dolgozók a „hagyományos" vezető rétegek befolyása alatt álltak. III. Tolna megye felszabadulás utáni történetének és közigazgatás-történetének első szakaszát az 1945. évi választásokig számíthatjuk. A választásokkal ugyanis a politikai küzdelmek, így a közigazgatáson belüli ellentétek is kiéleződtek és bizonyos fokig ezzel párhuzamosan új viszonyok alakultak ki. A felszabadulás utáni helyzet úgy jellemezhető, hogy — bár Szekszárd, a megye székhelye úgyszólván harcok és pusztulás nélkül szabadult fel — a megyei közigazgatás teljesen széthullott. Egy viszonylag korai, 1945. február 3-i tájékoztató

2 kimutatja, hogy 101 megyei alkalmazott közül 17 „eltávozott" (tehát elmenekült), ezek közt az alispán és 3 vármegyei aljegyző is, 17 „katonai szolgálatot teljesített". így a megyei közigazgatás munkájában az apparátus egyharmada a felszabadulás után nem vett részt. Valamivel korábban a kisgazdapárti dombóvári újság

3 úgy értesült, hogy a vármegyei tiszti főügyész, a vármegyei főjegyző, a másod-főjegyző és az árvaszéki ülnök „nem hagyta el a helyét". Mindkét megállapítás helyes lehet, mert a főispán tájékoztatója a — 463