Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

nagyobb vagy kisebb mértékben ellenállást tanúsítottak a baloldali (előbb inkább parasztpárti, később kommunista irányítás alatt álló és az önkormányzatok felett felügyeletet gyakorló, az általános megyei, városi és községi közigazgatást irányító) belügyminisztérium irányvonalával szemben. Ugyanígy ellenállás mutatkozott a baloldali helyi közigazgatás részéről pl. a kisgazdapárti földmívelésügyi igazgatással szemben. Ilyen módon a közigazgatás lebontásának s ezzel párhuzamosan újonnan történő felépítésének folyamatában különböző központi és helyi erők, erővonalak összhatását kell figyelembe vennünk. Az egyenlőtlen fejlődés a közigazgatás különböző ágazataiban és a különböző megyékben annak következménye, hogy egyrészt az egyes közigazgatási ágazatok súlya, politikai befolyása jelentősen eltért egymástól, másrészt az ország különböző vidékein a lakosság társadalmi-gazdasági arculata, politikai szervezettsége, ideológiai színvonala is nagyon különböző volt. II. Tolna megyére a felszabaduláskor három tényező nyomta rá a bélyegét: a) szinte teljesen mezőgazdasági jellege, aminek következtében a munkásosztály jelenléte rendkívül alacsony arányú volt (szociáldemokrata vagy különösen kommunista szervezett munkásság vagy agrár-proletariátus csak nagyon rövid ideig tudta magát néhány helységben szervezetileg fenntartani); b) a korábban ellenzéki kisgazdapártnak a megye egyes területein hagyományos többsége volt, ami a felszabadulás után tovább erősödött — gyakran éppen a legkonzervatívabb jómódú parasztság és polgárság soraiból is; c) az egyetlen jelentős nemzetiségi csoport, a németség korlátozása és kitelepítése, majd különböző hagyományú, a mezőgazdasági kultúra nagyon eltérő szintjén álló magyar telepesek érkezése és letelepedése hosszú időn át belső küzdelmek színhelyévé tette a megye nagy részét. A három említett tényező közül az elsőnek az volt a következménye, hogy a szegényparasztság a földreform során, majd pedig a baloldali politika kialakítása terén a megyében nem, vagy alig támaszkodhatott az ipari munkásságra, különösképpen pedig a városias települések nem alakulhattak jelentős baloldali tömegmozgalmak bázisává. Azok a német nagyközségek, ahol jelentősebb számú munkás — elsősorban építőmunkás — volt (Hőgyész, Bátaszék), két okból nem lehettek a munkásosztály szervezkedésének kiinduló pontjaivá: elsősorban azért, mert a Volksbund nem kevés, korábban szervezett munkást a háború alatt magához vonzott, másrészt azért, mert azok, akik a nehéz években sem csatlakoztak a német fasiszta mozgalmakhoz, a kitelepítés jónéhány hibás akciója következtében politikailag jogfosztottaknak érezték magukat — vagy legalábbis visszavonultak mindenfajta aktív politizálástól. Ilyen módon a baloldali politika vezető emberei elég nagy számban a fővárosból vagy más munkásközpontokból kerültek a megyébe, nem egyszer a megyei közigazgatásba is. A megye nagy részében élő kisgazdapárti hagyományok is jelentős befolyást gyakoroltak a felszabadulás utáni politikára és közigazgatásra. Bár a felszabadulás után néhány hónappal a kisgazdapárti szervezetek arculata jelentősen megváltozott, s nem ritkán a felszabadulás előtti ellenzéket sokfajta eszközzel visszaszorító, nem egyszer terrorizáló közigazgatási tisztviselők is itt kerestek politikai támaszt, ezek a pártszervezetek éppen ellenzéki hagyomá461