Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A főispánt, aki meg volt győződve eljárása helyességéről, csak még jobban megkeményítette az ellenzék viselkedése. Védelmébe vette megtámadott tisztviselőit, s még az ellenük beadott panaszos leveleket is elküldte Broderichnek, hogy tisztában legyen a helyzettel; csak arra kérte, ne árulja el őt ellenfeleinek s a legnagyobb óvatossággal járjon el. Azt ajánlotta neki, hogy írjon ő is a nádornak, s tárja fel előtte Daróczy viselkedését. Broderichot azonban nem igen sikerült megnyugtatnia a főispánnak, mert júniusban és júliusban több alkalommal is írt neki Radonay, hogy ne féljen, mert vannak ugyan ellenségei, de az igazság győzedelmeskedik az irigység fölött; csak tegye azt, ami jogos, méltányos és törvényes, akkor nem kell senkitől sem tartania.

54 Broderich alispánná történt megválasztása után sem vált meg régi hivatalaitól: megmaradt tolnai postamesternek és magazinfelügyelőnek, s ezért a nyomatékos főispáni megnyugtatások ellenére is arra határozta el magát, hogy lemond az alispánságról. Radonay azonban, nem hiába volt hosszú időn át katona, hallani sem akart a meghátrálásról, s ezért Broderich újból a nádornál keresett — személyesen és írásban is — védelmet. Esterházy megint csak azt az utasítást adta neki, hogy a legszigorúbban, ha kell executióval lépjen fel az ellenszegülőkkel szemben.

55 5. Az ellenzéki tisztújítás 1696. november 12-én Amikor Daróczy és társai látták, hogy nem érnek célt s nem tudják Broderichet az alispáni székből kitenni, új taktikához folyamodtak. Októberben, amikor az alispán Budán járt, a tisztviselők pedig részben a pozsonyi nádori tanácskozásra mentek fel, részben pedig a megyében elszállásolt Salm-ezreddel való elszámolással voltak elfoglalva, összegyűjtöttek mindenféle vádat Broderich ellen és felterjesztették a nádorhoz. Azonkívül folyton zaklatták a főispánt, hogy mielőbb hívjon össze közgyűlést. Amikor azonban látták, hogy e lépéseiknek nincs semmi eredménye, mert a nádor feljelentésüket Radonaynak küldte le, hogy vizsgálja meg, s a közgyűlés összehívása sem történt meg, „mutuo inter se consüio inito" merész lépésre határozták el magukat: ők hirdettek tisztújító közgyűlést november 11-re Üjpalánkára. Ezt a helyet bizonyára azért választották, mert az ő emberük volt az ottani harmincados, Plagota, s mert a főútvonal mellett feküdvén, a legjobban megfelelhetett a megye birtokos urainak. Ennek a közgyűlésnek — Broderichék conventiculum-nak mondották — a leírását megtaláljuk a legrégibb jegyzőkönyv első lapjain; nem az ott felvett hivatalos jegyzőkönyv olvasható itt, hanem valamelyik megyei tisztviselőnek az ismertetése, amelyet az illető 1697 végén készített, mert a végén ezt írta: „Concinnatum anno quo pax cum rege Gálliae partibusque interessatis in Belgio feliciter conclusa fuerat". Ez pedig a ryswiki béke volt, amelyet 1697 novemberében kötöttek meg. Eszerint ezen az összejövetelen a következők jelentek meg: Radonay főispán, Mérey szekszárdi apát, aki egyben plenipotentiariusa volt Dolny István földvári apátnak, volt esztergomi kanonoktársának, Skerlecz Márton pécsi nagyprépost, Csery Mihály, a kalocsai érsek, Széchényi Pál teljhatalmú megbízottja, Daróczy István, Martonfalvay István, Lendvay István, Barnabeis Félix 46