Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5
volt a horvát, szerb nyelv ismeretére. De nemcsak harmincados, hanem hadi élelmezési tiszt, Feldproviantoffizier és postamester is volt, a tolnai katonai élelmezési raktár (Feldt Magazin, domus annonaria) tisztviselője. 1695 májusában a General Feldproviantverwalter minősítése alapján Feldproviantvetwalterré (praefectus annonae caesareae) élelmezési felügyelővé léptették elő. 42 De hadbiztos, comissarius is volt. 1692-ben Zichy generális a szekszárdi őrség panaszára kéri a budai adminisztrációt, hagyják meg Broderichnek, „moderno commissario comitatus Tolnensis", hogy ne küldjön rájuk executiót a porciók miatt, míg meg nem hozza Bécsből a döntést ebben a dologban. Lehet azonban, hogy ezzel csak az ő felügyelői tisztét jelölték, mert 1696-ban a Fehér megyei alispán „Suae Caesareae Regiaeque Maiestatis annonae commissarius"nak, a veszprémi pedig „Suae Caesareae Regiaeque Maiestatis bellicus commissarius"-nak címezték. 43 Mint a legtöbb kamarai és katonai élelmezési tiszt, ő is hamarosan megszedte magát; 1695 szeptemberében megvette Horváth Mihálytól és nővérétől Kajdacsot, s így birtokos nemes lett megyénkben. 44 A főispánnak alkalma volt tehát megismerni, s úgy látta, hogy képességeit jól fel lehet használni a megye érdekében. 1695 végén helyettes alispánnak (substitutus vicecomes) írta alá magát azon a jegyzéken, amelyet régi összeírásokból a valaha Tolna megyéhez tartozó helységekről állított össze. 44 / a De már szeptember elején Pécsett járt azzal a két szolgabíróval, akik később úgy nyilatkoztak, hogy Broderich hozta őket messze földről ide, s a püspök, Visa vikárius és Kessler főhadbiztos jelenlétében a két szolgabíróval lefordít egy „illir betűkkel írt" privilégiumot. 45 Ügy látszik, hogy az alispáni szék ismét üres volt, s a püspök-főispán Broderichet ültette bele, mint helyettest, majd a következő, 1696. évi február hó 10-én tartott tisztújító közgyűlésen alispánná választatta meg. Tudjuk, hogy az autonóm tisztviselőknek, elsősorban az alispánnak a választása a megyei önkormányzat egyik pillére volt, s az 1548:70. te. megismételve az 1504:2. te. rendelkezését, újból kimondotta, hogy az alispán megválasztásához elengedhetetlen a megye nemeseinek beleegyezése és akarata. Ezekben az időkben azonban s főképp a felszabadított területeken nem vették ezt ilyen szigorúan, hiszen a visszaszerzett megyéknek alig volt nemessége. A főispán töltötte be a hivatalokat, ő járt utána az alkalmas tisztviselőknek, mint láttuk Radonay 1692-ben, s Draskovich Iván baranyai főispán is azt írta 1689ben, az installációjára szóló meghívólevelében: „mind viceispányokat, mind fő~ és vicebírákat akarok tennem". Ezen a tisztújító közgyűlésen két szolgabírót is választottak éspedig Skvarics Jánost és Richter Gottfriedet, továbbá hites jegyzőt is, aki Gorics Miklós lett. Skvarics és Richter, mint láttuk, már 1695 szeptemberében mint szolgabírák szerepeltek, amikor Broderich-csel Pécsett jártak, minthogy pedig később úgy nyilatkoztak, hogy őket Broderich hozta ide, hivatalba lépésük az ő helyettes alispánsága idején történt. 46 Broderich tehát a főispán kreatúrája volt, s nem is hagyta őt cserben az ellenzékkel vívott harcában, támogatta titokban s nyíltan is kiállt mellette. Ügy látjuk a rendelkezésünkre álló adatokból, hogy hasonló természetűek voltak: Broderich is erélyes, néha a durvaságig kemény tisztviselő, aki, ha megyéje érdekeiről volt szó, mindig kész volt a harcra. 47 44
