Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5
Érdekes, hogy Broderich hivatalba lépése után a legelső dolgának azt tartotta, hogy pecsétet kérjen megyéjének. Abból ugyanis, hogy már március 2-án kiállították a kancelláriában Bécsben a róla szóló diplomát, azt kell következtetnünk, hogy még február elején megtette a lépéseket erre vonatkozólag, s nagyon valószínű, hogy a főispán személyesen vitte fel Bécsbe a megye kérvényét. Ez a címer, amelyet a megye 1696 folyamán használt, valóságos heraldikai monstrum, és nem tudjuk megérteni, hogy a kancelláriában, ahol a hoszszas gyakorlat kialakított bizonyos elveket, engedélyezték ezt a címert! 48 Ha megpróbáljuk rekonstruálni az 1695 végén és az 1696 elején történteket, valószínűnek vehetjük, hogy az 1695-ben működött alispánnal Radonay nem volt megelégedve, letette és Broderichet ültette a helyébe mint helyettes alispánt, majd 1696 elején tisztújító közgyűlést hívott össze, s megválasztatta rendes alispánnak. így tett ugyanis Baranyában is pár hónap múlva, ahol nem tudván boldogulni az alispánjával, július elején „clam et absque solito ordine comitatensi" választatta meg az adminisztrátor vejét, Thelessy kapitányt, s még a szolgabírák sem voltak jelen a tisztújításon. 49 Radonay tehát olyan alispánokat akart, akik mindenben hűséges és kész eszközei; a baranyai választás után pár nappal azt írta Broderichnek, hogy „az új alispán jobban boldogul majd vele, mint az elődje." 50 4. Az ellenzék harca Broderich ellen Amint azonban Baranya megye nemesei távolmaradtak a főispáni akaratot végrehajtó közgyűlésből, úgy volt megyénkben is. Az a kis számú földesúr nem jó szemmel nézte a főispán kreatúráját, nem volt hajlandó elfogadni s neki engedelmeskedni, mert történytelennek tartotta a megválasztását. 51 Adatok hiányában, sajnos, teljesen feltárni ezeknek az eseményeknek rugóit, hátterét nem tudjuk. Előttünk áll egy erélyes, a maga törekvéseinek helyességéről meggyőződött, a legjobbat akaró, de épp ezért eszközeiben egyáltalán nem válogatós főispán, aki a maga emberének tekinti alispánját. Szemben állt velük mondhatni az egész nemes vármegye, mert az ellenzékben helyet foglaltak: Mérey Mihály szekszárdi apát, Daróczy István Paks földesura, és kapitánya s ottani postamester, Dallos András, a simontornyai őrség tisztje, Jány Ferenc pécsváradi apát, Martonfalvay István birtokos nemes és a szekszárdi őrség volt kapitánya, végül Barnabeis Félix János, fehérvári prépost, Tolna földesura. Hogy az a pár kisebb birtokos nemes hol és hogyan foglalt állást, nem tudjuk, de ők nem is sokat számítottak. Az ellenzék azonban nem elégedett meg a passzív rezisztenciával, hanem mindenképp akadályozni igyekeztek az alispánt és tiszttársait hivatalos működésükben s a népet is arra biztatták, hogy ne engedelmeskedjenek a szerintük törvénytelen tisztviselőknek. 52 A helyzet tehát rövidesen teljesen elmérgesedett megyénkben. Broderich júniusban közgyűlést hívott össze, s ez a nádorhoz fordult támogatásért a rendbontók, elsősorban a legerősebben opponáló Daróczy ellen. A nádor válasza hamarosan megérkezett, s ebben felhatalmazta a megyét, hogy a törvények szerint büntethesse meg az ellenszegülőket és lázongókat. 53 45
