Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

engedélyezését.

176 Miután a belügyminiszter némi pontosítást kívánt a szabályrendelet szövegén, az 1923. évi márciusi közgyűlés ezt is végrehajtotta.

177 Az országos nyugdíj szabályok változásai, a tisztviselői létszámcsökkentés miatt 1923. év folyamán újabb szabályrendelet-módosításra volt szükség. Ez az október 5-i közgyűlésen történt s nagyon részletesen, aprólékosan vezetik keresztül a kormány új rendelkezéseit. Most már a nyugdíjintézet tagjaivá válik „az állandó évi fizetés mellett alkalmazott tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet", újból megállapítják a nyugdíj hozzájárulást a fizetés másfél, illetve a kisebb kategóriáknál 1%-ában.

178 Hasonló változások történtek a községi jegyzői nyugdíjaknál is. Az 1912ben újjáalkotott szabályrendelet „idők folyamán természetszerűleg bizonyos pontjaiban elavult" — állapítja meg a változás indokolása. A háború folyamán már több ízben is foglalkoztak a módosítással,

179 de ezeket nem sikerült tető alá hozni. Most a 42683/1922. V. a. BM. körrendelet szerint a törvényhatóságok számíthatnak egy oly értelmű határozat jóváhagyására, amelyben a községi kezelőés segédszemélyzetet, valamint a községi mérnököt, állatorvost és erdőtisztet is felveszik a községi nyugdíjintézet tagjai közé. A megyei közgyűlés ezek után figyelembe véve a szabályrendeletnek nem kifogásolt, sőt szükséges változtatásait és a belügyminiszter kívánságát, ezeknek megfelelő módosítást állapított meg.

180 A következő évben azonban már országos rendezést igényelt a községi jegyzők nyugdíja is. A belügyminiszter ezért 131.000/1923. BM. számú körrendeletében elrendelte, hogy a törvényhatóságok a községi jegyzői nyugdíj-szabályrendeleteket hozzák összhangba az állami nyugdíj szabályokkal. Az 1923. évi november 8-i közgyűlés tehát hatályon kívül helyezte az eddigi szabályrendeletet és új szabályrendeletet alkotott „a községi és körjegyzők, okleveles segédjegyzők, községi és körállatorvosok, községi mérnökök és egyéb községi közigazgatási alkalmazottak, valamint azok özvegyei és árvái nyugdíjintézetéről".

m Az országos létszámcsökkentés kihatott Tolna vármegyére is, de itt azon túl, hogy a szervezeti szabályrendelet módosítása következett be, nagyobb viszszahatást nem okozott. A csökkentést végrehajtó 1923:11. te. 15. pontja és a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 37.180/1923. BM. számú körrendelet szerint a vármegyei alorvosi, allevéltárosi és a feudális korból maradt vármegyei várkapitányi állásokat meg kellett szüntetni. Tolna megyében alorvosi állás rendszeresítve nem volt, a várkapitányi állás pedig már régebben megszűnt. Egyedül a vármegyei allevéltárnoki állás maradt meg, de mivel Kovách Aladár allevéltárnok 1921 októberében főlevéltárnok lett, ez az állás sem volt betöltve, s így az megszüntethető lett. Az allevéltárnoki állás megszüntetésével — állapítja meg az indokolás — az összes levéltári teendők ellátása a vármegyei főlevéltárnokra szállt. „Azonban őt egészen leköti a szorosabb értelemben vett és különleges szakismereteket igénylő levéltári teendők ellátása, a törvényhatósági szakkönyvtár kezelése és a vármegyei múzeum igazgatása, mentesíteni kell tehát a csupán kezelési természetű levéltárnoki teendőktől, amelyeknél és a levéltári iratrendezéseknél, kutatásoknál, a könyvtár kezelésénél és rendezésénél egy segéderőre feltétlenül szüksége van. Minthogy e teendőket a főlevéltárnok felügyelete mellett egy a kezelési szakhoz tartozó egyén kielégítően ellátni képes volna, s mivel a kezelő személyzet jelenlegi létszáma mellett a levéltári segédszolgálatra állandóan az ügykezelés nagy hátránya nélkül 434