Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

senki be nem osztható", ezért a közgyűlés a szervezeti szabályrendelet megfelelő módosításával szervezett egy új vármegyei irodasegédtiszti állást is.

182 A szervezéssel kapcsolatos kérdés volt a kórházi alapszabályzat módosítása is, amelyet az 1923. március 27-i közgyűlés határozott el. Az eddigi négy fiókosztályt hárommá szervezték át: 1. a bujakórok, 2. a szem- és fülbetegek és 3. a ragályos betegek fiókosztályává, mivel a kórházban működő bábaképző teljesen önálló m. kir. bábaképző intézetté alakult s így ezzel a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya megszűnt. Űj állás lett a boncoló főorvos, amely állás szervezését már a népjóléti miniszter jóvá is hagyta.

183 Részben az inflatorius jelenségek, részben a gazdasági változások indokolták a gyámoltak és gondnokoltak vagyona pénzügyi gyümölcsöztetéséről és tartalékalap javára levonható jutalékokról szóló szabályrendelet módosítását, melyet az 1922. október 31-i közgyűlés határozott el, s amely az 1913. évi szabályrendelet újjáalakítását jelentette. Lényeges változást az előzővel szemben a kölcsönösszegek nagysága és a kamatláb felemelése, valamint az ezzel kapcsolatos eljárás (ingatlanbecslés stb.) meghatározása jelentett.

184 A pénzértékváltozás megmutatta hatását az állattenyésztési bevételek alakulásában. Főleg az ebadó volt az a bevételi forrás, melyet a vármegyékben állattenyésztési célokra fordítottak. Ezért döntő kérdés volt az ebtartási szabályrendelet időnkénti módosítása. Az inflatorius folyamatban először 1921. március 22-i ülésen módosították az ebtartási szabályrendeletet és felemelték a díjtételeket, mert mint a véghatározat mondotta, „a pénz elértéktelenedése folytán a befolyó ebadó oly csekély, hogy abból az ebtartási szabályrendelettel kitűzött nagyfontosságú cél, az állategészségügyi és állattenyésztési érdekek kielégítése lehetetlenné vált". Másutt is utal a határozat, hogy a svájci import útján megteremtett bonyhádi tájfajta fenntartása és megóvása vármegyei és országos érdek is. S mivel az állattenyésztés vezetését a vármegyei gazdasági egyesület intézi, annak erőforrásait, tehát az ebadó beszedését is biztosítani kell.

185 1924-ben újból felemelték az ebadót, hogy a Vármegyei Gazdiasági Egyesületet, nemkülönben a Tamási és vidéke félvér lótenyésztési szövetkezetet segíteni tudják.

186 Ugyanakkor módosították a lótenyésztési szabályrendeletet is, melyet még 1910-ben alkottak. A közgyűlés ugyanis megállapította, hogy a pároztatás gyakran ötletszerűen megy s ezért mutatkozik a lóállomány degeneráltsága. „Számosan vannak, — mondja az indoklás — akik zugménekkel kényük-kedvük szerint garázdálkodnak s tönkreteszik a háború előtti egészséges fejlődési irányt vett vármegyei lótenyésztést". Ezért kellett kihágási tényálladékokat statuálni, egyben szervezetileg létrehozni a vármegyei lótenyésztési bizottságot, s szabályrendeletileg megállapítani annak eljárását.

187 1924-ben a változott viszonyoknak megfelelően módosították a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésről szóló szabályrendeletet is, mert az eredeti szabályrendeletet 1914-ben alkották. A szabályrendelet alkotásánál a vármegyei gazdasági egyesület, amelynek nagy szerepe volt a bonyhádi tájfajta életrekeltésében, megvédte jogait s biztosította hozzájárulásának kikérését az átkeresztezéseknél. Hasonlóképpen biztosították az egyesület közérdekből való fellebbezési jogát az állattenyésztéssel kapcsolatos ügyekben.

188 Más módosítások folytak a kéményseprő ipari szabályrendeletnél, ahol felemelték a kéményseprésért szedhető távolsági díjakat.

189 Később — még ugyanebben az évben — felemelték a kéményseprési díjakat is.

190 Felemelték a n* 435