Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

ták. Amit közben a forradalmak alkottak, azt nem lehet jogszabálynak tekinteni. Csupán az 1920:1. te. 9. §-a engedett a polgári demokratikus forradalom jogalkotásainak olyan kíméleteit, hogy a kormány ezeket — amennyiben a jogrend és jogbiztonság érdekében szükséges — az alkotmány keretében, saját felelősségére, ideiglenesen hatályban tarthassa, s addig, amíg a minisztérium nem intézkedik, e rendelkezések, — ha az alkotmánnyal, a törvényekkel vagy a törvényerejű szokásokkal nem ellenkeznek — ideiglenesen alkalmazásban maradnak. Sem a kegyetlen „deleatur", sem a kímélet nem vonatkozott Tolna megyében a helyi jogszabályalkotásra, minthogy arra a forradalmak idején nem kerülhetett sor. így 1920-ban valóban a jogfolytonosság alapján folytatódott a helyi jogszabályalkotás is. Az első szabályrendelet-módosítások szükségszerűen az egyre növekvő infláció követelte intézkedések voltak. így az 1920. április 13-i vármegyei közgyűlés már az 1917-ben módosított községi jegyzői hivatalos működésért engedélyezett díjakról és a magánmunkálatok díjazásáról alkotott szabályrendelet keretében új díjtételeket állapított meg s kimondták egyben azt is — hogyha fellebbezés nem érkezik, a szabályrendelet-módosítás azonnal hatályba lép.

169 A községi jegyzők magánmunkálataira vonatkozó díjak felemelése többször is felmerült a pengő behozatala előtt. Az 1922. január 17-i közgyűlésen „a drágasági viszonyok tartamára, további intézkedésig" újból felemelik.

170 Ezt a szabályrendeletet végül is jóváhagyta a belügyminiszter s a hivatalos lap május 4-i számában újból kihirdették.'

171 1922 augusztusában már ez az emelés is kevésnek bizonyult. A pénznek a legutóbbi megállapítás óta „bekövetkezett elértéktelenedése" miatt újból fel kellett a díjakat emelni, mivel „a magánmunkálatok díjai képezik a mai súlyos megélhetési viszonyok között csekély fix fizetésből élő községi jegyzői karnak egyetlen jövedelmét". A szabályrendeletet már a jóváhagyás bevárása előtt ismét életbeléptették, hogy valami foganatja legyen.

172 Ujabb emelés az 1923. (március 27-i közgyűlésen történt s a véghatározat azonnali végrehajthatóságát mondták ékkor is ki.

173 Ez emelés után most a belügyminiszter 165.865/1923. V. sz. leiratával közölt új díjszabást s ezt az 1924. március 27-i közgyűlés a szabályrendeletbe be is iktatta. A belügyminiszter rendelkezése a magánmunkálati díjakat most az egyes beadványok kincstári illetékének bizonyos hányadában, illetve az ügyleti érték bizonyos ezrelékében állapította meg s ezzel sikerült az állandó infláció mellett is a magánmunkálati díjak mértékét állandó jelleggel meghatározni.

174 Az infláció egyéb olyan szabályrendeletek állandó módosítását is követelte, amelyekben fix összegű tételek voltak rögzítve. Ez kevésbé érvényesült pl. a nyugdíj-szabályrendeleteknél, ahol csak a temetési segélyek összegének módosítására került sor, a nyugdíj-szabályrendeleteket viszont azért kellett módosítani, mert összhangba kellett hozni az állam által a köztisztviselők részére adott engedményekkel a nyugdíj megállapítása terén, hiszen a már folyósított nyugdíj összegek máról holnapra teljesen elértéktelenedtek. Ezen túlmenően újabb és újabb kategóriák kerültek be a vármegyei nyugdíjalap keretébe. Az 1921. július 30-i közgyűlés azért módosította a nyugdíj-szabályrendeletet, mert a Tolna megyei kórház alkalmazottai is vármegyei alkalmazottakká váltak, akiket fel kellett venni a nyugdíjintézet kötelékébe. Ez a 740/kgy/12083/alisp./1921. számú véghatározattal meg is történt.

175 A következő évi augusztus 8-án tartott közgyűlésen a hadiévek nyugdíj szempontjából való beszámításáról határoztak s a nyugdíjjogosultságot még el nem érőknek lehetővé tették kegydíj 28 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 433