Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

ban sem hagyta el: 1692 márciusában azt írta Bécsből egy pécsi emberének, hogy az adót és a tizedet ami még van, szedesse és csépeltesse is, „mert ha elmulasztja, bizony hadak fogják csépölnyi, mivel számtalan mindenféle nép és nemzetség alá törökre fog menni. Magam is, ha Isten jó egészségben éltet, táborban lőtt valókkal megyek."

30 Az udvarnál sokra értékelték Radonay vitézi érdemeit, s kinevezésekor hangsúlyozta Lipót, hogy ez „a hazának és annak az országrésznek az érdeke."'

3i Miután 1687-ben megkapta a pécsi püspökséget, azt remélte, hogy végre révbe ért; nem pihenésre vágyott, mert nem is tudott volna tétlenül élni, de azt gondolta, hogy minden gond nélkül láthat az előtte álló feladatok megvalósításához. Azonban nem így történt, sőt olyan nehéz körülmények közé jutott, hogy szinte a napi betevő falatjáért kellett küzdenie. A birtokait ugyanis nem kapta meg, a tizedeket sem engedték át neki, sőt még a püspöki palotáját is lefoglalta a kamarai tiszttartóság, s neki csak egy kis házacska jutott lakóhelyül. Így azután az első pillanattól kezdve éles harcot folytatott a kamarai tisztekkel a jogaiért, sőt, mint mondottuk, a mindennapi kenyeréért. Ennek során a parancsoláshoz szokott volt katonát sokszor annyira elragadta az indulat s az elkeseredés, hogy leveleiben a legdurvább hangon támadt azokra, akiket ellenségeinek tartott. Ez az állapota a folytonos küzdelmek, súrlódások folytán az évek múltával csak rosszabbodott, s nem egyszer a legválságosabb helyzetbe sodorta: queruláns öreg emberré tette, aki e miatt püspöki székét is elvesztette, s csak a legutolsó évei voltak kissé nyugodtabbak, amikor sikerült püspökségét visszakapnia s confirmációja után magát felszenteltetnie.

32 2. Az első megyei tisztviselők Megismervén Radonay egyéniségét, természetesnek fogjuk találni, hogy ez a nagy energiáktól fűtött főispán rögtön kinevezése után, be sem várva az installációját, hozzáfogott megyéje ügyeinek rendezéséhez. 1689 decemberében már Tolna megyében jár, hogy püspöki és főispáni kötelességeinek eleget tegyen. 1690. január 10-én ért vissza Pécsre Tolna megyei alispánja és szolgabírája társaságában. Alig szálltak azonban le a lóról, Tullio Miglio fia az embereivel rájuk támadt, csúnyán szidalmazta, elfogta és Szigetvárra vitte őket, ahol börtönbe kerültek, öt ugyan, miután kiderült az ártatlansága, szabadon engedték, de az alispán és a szolgabíró 21-én, amikor mint „exul mendicus et captivus episcopus Quinqueecclesiensis" írta panaszait Lipóthoz, még börtönben sínylődtek.

33 Amikor 1690 augusztusában Bécsben járt, újabb folyamodványt nyújtott be az ügyében kiküldött bizottsághoz. Ebben elmondta, hogy Nagy György László, kamarai adminisztrátor, aki a csáktornyai kerület jószágkormányzója volt, és társai nemcsak lefoglalták birtokait, hanem Tolna megyei alispánjával együtt Szigetvárra hurcolták, ahol az alispán tizenegy heti éhezéstől és nyomorúságtól elgyengülve meg is halt.

34 Még egy adatunk szól a Tolna megyei alispán börtönbe hurcolásáról. Amikor 1694 szeptemberében Tolna, Baranya és Valkó megyék közös gyűlésre jöttek össze Pécsett, hogy panaszaikat megtárgyalják, a királyhoz intézett felterjesztésükhöz azt is megemlítették, hogy amint Moll Simon katonai főügyész42