Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

sem nyerte vissza munkaképességét, őt a közgyűlés (főispán) hivatalától véglegesen felmentette. Ilyenkor az alispán a nyugdíjszabályzat szerint gondoskodott a szolgálati időhöz képest a beteget megillető nyugdíj megállapításáról ós folyósításáról.

55 Szabályozták szabályrendelet útján a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése után hivataláról lemondott választott tisztviselővel szemben követendő eljárást is. A tisztviselő ilyen esetben kérelmezhette, hogy addig is, míg lemondásának elfogadása kérdésében a közgyűlés határoz, a hivatali teendők alól ideiglenesen fel legyen mentve. A kérelem felett az alispán meghallgatása mellett a főispán (alispán esetében a közgyűlés) határozott. A lemondás a vizsgálat folytatását nem akadályozta. A tisztviselő illetményeit ilyenkor beszüntették s helyettesítéséről az alispán, — elkerülhetetlen szükség esetén a főispán — az alispán fegyelmi ügye esetén a közgyűlés intézkedett.

50 A dualista kor múlt századra eső felében a vármegyei alkalmazottak fontos problémája volt a nyugdíj mikénti biztosítása. Magyarországon a nyugdíjazás kérdése csak Mária Terézia idején kezdett megoldást találni az állami szolgálatban, ez azonban nem terjedt ki a megyékre.

57 Az államnál is sokféleképpen volt szabályozva a nyugdíj s valójában először az 1885. évi XI. te. (Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról) hozott legalább némileg egységes rendezést. A megyei nyugdíj kérdésről az 1886 :XXI. te. 88. §-a akként intézkedett, hogy a törvényhatóságok tartoznak egy év alatt nyugdíjintézetet létesíteni. „A nyugdíjintézet szervezése, a nyugdíjalap létesítése és kezelése iránt a törvényhatóságok az állammal és társtörvényhatóságokkal létesítendő viszonosságok alapján" s a nyugdíjtörvény (1885 :XI. te.) alapelvei szerint alkotandó szabályrendeletben intézkedjenek. Tolna vármegye ennek folytán 1887-ben hozta az első nyugdíj-szabályrendeletet, amelyet azonban — mivel az első szabályrendelet a törvényhatósági szervezet s a magasabb jogszabályok változása miatt nem mutatkozott megfelelőnek — már 1890. október 15-én módosították s az került már be a Gyűjteménybe is.

58 A szabályrendelet szerint a létesített nyugdíjalapból a megyei alkalmazottak, özvegyeik és árváik a Szabályrendeletben foglalt feltételek beállta esetén az ott meghatározott ellátásban, illetve nyugdíjban, vagy neveltetési járulékban részesültek. Csak a tiszti szolgák nem voltak kötelesek a nyugdíjintézetbe való belépésre, de ha kérték, fel kellett őket is venni. A nyugdíjalapba kerültek a megyei mértékhitelesítési alapból 20 000 Frt, a gyámpénztári tartalékalapból 10 000 Frt, a selyemtenyésztési alap, a nemesi pénztár, a posztógyári alap, a kőnyomdiai alap maradékai, a bírságpénzekből az alapot illető összegek, egyesek adományai vagy hagyományai és a nyugdíjazásra, vagy végkielégítésre jogosultak járulékai. A nyugdíjalapot élvezők belépéskor évi fizetésük 10%-át fizették le, ezután évi járandóságaik 4%-át adták. Hozzájárultak fizetésemelkedéssel egybekötött előléptetés esetén az egyévi fizetési többlet 30%-ával. Ha az új tag életének 40. évét már betöltötte, mindezeken felül egy évi fizetése 40%-át fizette be kordíj címén. A nyugdíjalap létesítésekor már szolgáló tisztviselőknek is kellett még meghatározott pótdíjat fizetni. A nyugdíjalap a közgyűlés felügyelete és a belügyminisztérium főfelügyelete alatt állt. Kezelésére egy 8 tagú választmány jött létre. Tagjai közül 4-et a törvényhatósági közgyűlés, 4-et a nyugdíj intézeti tagok 6 évenként tartott gyűlése választotta. Elnöke az alispán volt, a pénztári teendőket a megyei főpénz413