Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

további vita nélkül a napirendre áttérni. (49—53. §§.) Végül a jegyzőkönyvek hitelesítését a szabályrendelet csak azokra a tárgyakra szorítja, ahol az állandó választmány által előterjesztett javaslaton változtatást tettek, vagy amely ügyeket az állandó választmány nem készített elő. (54. §.) Szervezeti szabályozásuk. Nyugdíj-szabályrendelet Egyes törvények a szakigazgatási szervezet kiépítése során az önkormányzatokra is bíztak szabályrendeleti szabályozást. így a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. te. a népoktatás ügyének előmozdítása és fejlesztése végett törvényhatóságonként állandó népnevelési bizottság megalakítását rendelte el, melynek szervezetét a törvényhatóság szabályrendelettel volt köteles megállapítani. (8. §.) A törvény alapján Tolna megye közgyűlése 1877. június 10-én meg is alkotta 115. sz. szabályrendeletét Tolna megye állandó népnevelési bizottságának szervezése tárgyában, majd azt — úgy látszik a kultuszminiszter kívánságára — október 24-i ülésén módosította.

53 A szabályrendelet szerint a bizottság megalakulásakor három szakosztályra oszlik: a) a polgári-, felső-, nép- ismétlőiskolai, ipar, kereskedelem és a felnőtték oktatásának osztályára, b) az elemi népiskolai és kisdedóvódai szakosztályra, és c) az építkezési, egészségügyi, faiskolai és kertészeti szakosztályra. A bizottság ülései nyilvánosak s azokat Szekszárdon tartja, a szakosztályok szükség szerint vidéken is ülésezhetnek. A szabályrendeletek egy része a tisztviselők és alkalmazottak jogviszonyait tárgyalta. A vármegyei tisztviselők és alkalmazottak jogviszonyait országos jogszabály a múlt században nem szabályozta, az anyagi kérdések rendezését közgyűlési határozatokban találjuk; szaibályrendeleti szabályozásra csak az 1883:XV. te, illetve 1886. évi törvényhatósági törvény során került sor. Tolna megyei vonatkozásban láttuk ezt már a szervezeti szabályzatban, ez azonban természetszerűleg nem egy kérdést még nyitva hagyott. Ilyenek voltak pl. a fizetési előleg nyújtásának, az egy évi szabadságidő leteltével még mindig beteg tisztviselővel követendő eljárásnak, a fegyelmi eljárás egyes kérdéseinek s nem utolsó sorban a nyugdíj kérdések szabályozása, melyekről külön szabályrendeletet alkottak. Fizetési előleget az erről szóló szabályrendelet szerint csak az alkalmazott vagy családtagjának huzamosabb betegsége, vagy utóbbiak valamelyikének halála, továbbá elemi, vagy más csapás következtében beállott érzékenyebb anyagi károsodás esetén, vagy „egyéb kivételes méltányosságra igényt nyújtható rendkívüli tekintetek fennforgása esetén" lehetett engedélyezni. Az előleg az évi fizetés 10%-áig terjedhetett s év végéig vissza kellett havi részletekben fizetni. Az előleget az alispán engedélyezte. 10%-ot meghaladó előleget „különös méltánylást érdemlő rendkívüli esetekben" a belügyminiszter előzetes jóváhagyásával lehetett engedélyezni.

54 A betegség, vagy szellemi fogyatkozás folytán munkaképtelenné vált alkalmazott részére az alispán orvosi bizonyítvány alapján 3 hónapig terjedhető szabadságot engedélyezhetett. Ezt egy évi határidőn belül meg lehetett többször is hosszabbítani. Ez alatt az idő alatt a beteg kapta az illetményeit, sőt terhes átalányát is megtarthatta, ha maga gondoskodott arról, hogy a terhes átalánynyal fedezett hivatali szükséglet kielégíttessék. Ha az alkalmazott egy év után 412