Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

b) A megyei közigazgatás megszervezése 1. Az első főispán, Radonay Mátyás kinevezése A megye közigazgatásának újjászervezésére az első lépést Radonay Mátyás pécsi püspöknek Tolna megye főispánjává történt kinevezése jelentette. Radonayt 1687 augusztusában nevezte ki Lipót pécsi püspökké. Minthogy pedig úgy tudta, hogy a püspökségével együtt jár Tolna és Baranya örökös főispánsága is, rögtön lépéseket tett, hogy megszerezze őket. Tolnánál elfogadta Lipót azt az érvelését, hogy e megye főispánsága valaha e püspökséghez tartozott, s a kinevezési oklevelében az olvasható, hogy tulajdonképpen most csak újból egyesíti vele. — Baranyánál azonban e törekvése nem járt sikerrel.

24 Pedig a dolog épp fordítva állt: a Tolna megyei főispánok Mohács előtt sohasem voltak a pécsi püspökök, Baranyában azonban a XVI. század elejétől kezdve folyton ők töltötték be ezt a tisztséget, bár csak Eszéky János említtetik először mint örökös főispán 1539-ben. Ennek ellenére Lipót 1688 utolsó napján Draskovich Iván királyi főud varmestert nevezte ki Baranya megye főispánjává, s 1689-ben installálták is.

25 Radonay azonban nem nyugodott ebbe bele; Baranya vármegye főispánsága mindenkor a pécsi püspöké volt, most sem engedem másnak" — írta 1692 elején Bécsből egy barátjának.

26 E kérdést Bécsben sem látták tisztán, s Draskovich halála után, amikor Radonay újból püspökségének követelte a baranyai főispánságot a valkóival együtt, Lipót a fiát, Pétert, csak Valkó főispánjává nevezte ki, Baranyának pedig csupán az adminisztrációját bízta rá. Csak Nesselrode püspöknek sikerült visszaszereznie 1705-ben.

27 Bár tolnai főispánná 1689. szeptember 16-án neveztetett ki csak jó későn, 1693. január 25-én történt meg a beiktatása Tolnán; a beiktatást Daróczy István végezte.

28 Mielőtt azonban továbbmegyünk tárgyalásunkban, meg kell ismerkednünk kissé közelebbről Radonay egyéniségével, hogy megérthessük a főispánsága alatt megyénkben bekövetkezett eseményeket. A püspöki kinevezési oklevele kiemeli kiváló erényeit, tudományát és közkedvelt egyéniségét („consideratis praeclaris virtutihus et animi dotibus, doctrina item, eruditione omnibusque grata et accepta vitae conversatione"), mellettünk azonban — s ez már nem de stylo történt! — katonai érdemeit is („sed et servitiis militaribus quibus idem totó hoc bellicae nostrae in eisdem partibus obversantis expeditionis tempore erga exercitum nostrum optime mereri studuit."'

29 Radonay ugyanis, aki 1630-ban született Várasd megyében, a katonai pályára készült, s már 12 éves korában katonai szolgálatba állt, hogy a tiszti mesterséget jól megtanulja; vagyis a kor szokása szerint mint „gyermek" kezdte meg a hadi iskolát s egy évtizednél tovább élt a császár zsoldján. Hamarosan jelentkeztek azonban más, erősebb hajlamai: tanulni kezdett, elvégezte Grácban a bölcsészetet és a teológiát, s doktorrá avattatott. 1663-ban szentelte pappá a salzburgi érsek. Ezután sokfelé járt külföldön, hazatérve Szelepcsényi prímás titkára lett, majd egervári plébános, s mint ilyen neveztetett ki 1674-ben zalavári apátnak s hamarosan zalavári főkapitánynak is. Harcolt a törökök s a felkelők ellen, több bravúros vitézi tettet vitt véghez és súlyosan meg is sebesült egy alkalommal. Harci kedve még idősebb korá41