Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399
vármegyék statutumalkotásából sem lett semmi, mert azokat a kormány hatáskörtúllépés címén egytől egyig megsemmisítette. A haladó nemesség azonban önkormányzati jogából nem engedett. Kossuth és municipalista társai által vezetett vármegyék szeme előtt a statútumok alkotása terén teljesen független vármegye lebegett; ezekre akarták a polgári átalakulást építeni. 37 A burzsoá korszak első szabályrendeletei Mikor az 1848. évi polgári átalakulás során a vármegyék reformjára sor került, a vármegyék régi hatásköre egyelőre megmaradt. A független felelős magyar minisztériumról szóló 1848:111. tc.-be mindenekelőtt egy olyan szakasz került, hogy „az ország minden törvényhatóságának törvényes hatósága ezentúl is teljes épségben fenntartandó". (26. §.) Az 1848. évi törvényalkotás terén — az átalakulás más főkérdései miatt — nem jött létre részletes szabályozás: az 1848. évi XVI. te. (a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról) csak olyan rendelkezést hoz, hogy „a megyei szerkezetnek, Magyarhon s kapcsolt részei alkotmányossága védbástyáinak a közszabadsággal összhangba hozatala" végett a minisztérium a legközelebbi országgyűlés elé a népképviseletnek a megyei szerkezetbe való beépítéséről törvényjavaslatot terjeszt. Addig a törvény csak ideiglenesen rendelkezik: egyelőre egy, a községek kiküldötteivel kibővített közgyűlést hívnak össze. A közgyűlés a megyebeli lakosok „minden osztályaira" figyelemmel egy „nagyobbszámú állandó bizottmányt" választ „születésre különbség" nélkül. Az állandó bizottmány gyakorolja a megyei közgyűlés hatóságát. Noha az állandó bizottmányok jogosultak voltak a statutumalkotásra, a szabadságharc gyorsan pergő eseményei a legislatio hallgatását is involválták. Jogszabályalkotásra csak a neoabszolutizmus elnyomását követő kiegyezés után kerülhetett ismét sor, miután a megyék az 1860. évre összehívott országgyűlés idején régi jogaikba vissza akartak lépni. Voltak olyan megyék is, melyek Ugocsa indítványára a követutasítás jogát is vissza akarták állítani. Ezt azonban az 1847-es alapon visszaállított kormányhatóságok sem engedték, amelyek — más jogszabály hiányában — kénytelenek voltak az 1848:V. te, az első népképviselet alapján választatni, s ezzel az első lépést megtették az 1848. évi márciusi törvényhozás újbóli elismerése felé. 38 Az országgyűlés kérészéletére következő provizórium alatt újból nem került sor megyei jogszabályalkotásra, s ez csak az 1867-ben létrejött kiegyezéssel éledt fel újra. A dualizmus polgári kormányai azonnal foglalkoztak azokkal a kérdésekkel, amelyek az állam belső szervezetét, köztük a kormány és a törvényhatóságok viszonyát szabályozták. Ennék során a vármegyék eddigi jogköre szükségszerűen is korlátozódott. Mindenekelőtt a bíráskodást a közigazgatástól elválasztó 1869.TV. te. megszüntette a vármegye jogszolgáltatási hatáskörét s azt állami bíróságokra ruházta. Ez a körülmény a szabályrendeletalkotási jogra is kiterjedt. A bíróságnak a közigazgatástól való elválasztásával a perjogi kérdések kiszorultak a szabályrendelet-alkotás köréből. Később a büntetőjog kodifikálása (1878:V. te.) következtében a súlyosabb büntetőjogi kérdések is kimaradtak a szabályrendelet-alkotás köréből. Maradtak azonban a kihágások, amelyeket az 1879 :XL. tc.-be foglalt kihágási törvény részletesebben is szabályozott. A dualizmus idején a magánjog egyes részeinek kodifikációja általánossá tette a magánjog e részeiben is a törvényjog érvényét és ez oda vezetett, 402