Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

Még egy statútumot ismerünk 17754)01, amelyben a vármegye az 1767. évi urbárium szerint — a vadkárok megelőzésére — a jobbágyok számára a vadak üldözésére engedélyezett háromnapi vadászatot szabályozza.

20 Ezzel véget ért a 18. század statutumalkotása, amelyekben Tolna vármegye szinte a közigazgatás újra elindulásától kezdve az életviszonyok sokoldalú szabályozásába kezdett. A 19. század első felének statútumai már nem kerültek kiadásra. A feudális nemesség a megyei reformoknál a statutumalkotás kérdésével nem foglalkozott. Sem az 1791:LXVII. te. által kiküldött publico-politica deputatio, sem az 1827:VIII. te. által a közigazgatási reformok előkészítése érdekében kiküldött bizottság munkálatai nem terjednek ki a statutumalkotás valamiféle újabb rendezésére. A reformországgyűlések idején indul meg nagyobb mértékben már a polgári korszak felé mutató jogszabályalkotás, amely azonban magán viseli még a feudális rend bélyegeit. 1833-ban rendszabályt hoznak a szolgálatoknak miképpi jegyzékbefoglalására,

21 rendszabályt hoznak „a gabona mértékek és hordók miatt".

22 A következő 1834. évben rendszabályt hoznak a pusztaiak adózásáról,

23 az elöljárók baleseti kárának a község által való megtérítéséről,

24 a reves hajóbérek szabályozásáról.

25 1835-ből ismerjük a rabok tartására vonatkozó statútumot

26

, s találkozunk a zsoldos katonák családi viszonyainak szabályozásával.

27 Az itt említett rendszabályok egy része azonban már országos rendelkezésre készült. A helytartótanács ugyanis mind több kérdést, különösen rendészeti kérdést országosan szabályoz, s ezeket a vármegyék csak végrehajtják. Ilyen 1836-ban a koldusokra vonatkozó rendszabály,

28 1837-ben a cigányok és kóborlókkal való eljárásra vonatkozó rendszabály,

29 1839-iben a csavargók és gyanús személyek eredeti helyükre szállítását, ugyanekkor az összeírások felterjesztését szabályozták.

30 Ilyen a pénztárkezelési rendszabály,

31 s rendszabály az alispánok évi jelentéskötelezettségéről.

32 Ugyaniakkor a vármegye belső, önkormányzati jogszabályalkotása igen gyéren folydogál. Részletesen szabályozták a vármegyei hajdúk és foglárok szolgálati viszonyait,

33 szabályozták a közgyűlések összehívását,

34 de Tolna megye rendjei — noha Bezerédj István személyében példát mutattak a jobbágyfelszabadításra — tartózkodtak a széles körű kezdeményezésektől. Mikor Nógrád megye 1842. január 20-i közgyűléséből elküldte közigazgatási jelentését „mellyben alapjaiban igen szép közigazgatási rendszerünknek nálunk tapasztalt gyakorlati fogyatkozásai s hiányai mint hív tükörben láthatók" s kérték, hogy magukat „közigazgatási dolgaik állásáról hasonlólag felvilág osítatni" óhajtanák, Tolna megye csak kiadta az országgyűlési utasítások készítése végett kiküldött választmánynak anélkül, hogy saját közigazgatásának javításával érdemben foglalkozott volna.

35 Pedig a statútum a feudális kor végén nagy szerepet játszott a jogalkotásban. Erre .mutat, hogy a reformországgyűléseken el nem fogadott reformterveket a vármegyék egy része maga kívánta megvalósítani úgy, hogy a reformok tárgyában statútumot alkotott. A vármegyék egy része ugyanis törvény helyett statútum útján ruházta fel szavazati joggal a honoráciorokat, törvény helyett statútum útján választotta el a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, törvény helyett statútum útján hozta be a büntető igazságszolgáltatás terén az esküdtszéket és a modern büntetőeljárás legfőbb alapelveit, ti. a szóbeliséget és nyilvánosságot, de természetesen minden vármegye csak a saját területén.

30 Tolna vármegye jegyzőkönyveiben ilyen statútumokat nem találtunk. A többi 26 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 401