Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

községi és közjegyzői egyesület,

56 a vitézi szék,

57 a vármegyei 'mezőgazdasági bizottság,

58 az ügyvédi kamara,

59 és a közjegyzői kamara

60 is. Az érdekképviseletek küldöttei természetszerűleg nem a népet, hanem nagyon is szűk kis csoportérdekeiket képviselték a megye „törvényhozásában". Ám, ha jól megnézzük, akkor egyetértve a Népszava idézett álláspontjával, meg kell állapítanunk, hogy a közigazgatás Tolna megyei rendezése után a törvényhatósági bizottságban — csekély kivételtől eltekintve — a népet, a munkásságot, és a nincstelen parasztságot senki sem képviselte. Ezt látjuk, ha sorra vesszük a különféle módon bejutott törvényhatósági bizottsági tagok névsorát és foglalkozási megoszlását. Az összes választók által „megválasztott" bizottsági tagok közül például a legjelentősebb rétegeket a zsírosparasztság

61 képviselői alkották. Az úgynevezett középosztályhoz tartozók, valamint a kereskedők és iparosok képviselete is jelentős volt,

62 s míg a „legalsóbb" néposztályt, az egyszerű, földnélküli parasztságot mindössze ketten képviselték, az ipari munkásság soraiból egyetlen egy tag sem jutott be a bizottságba. A virilis választások eredményeként pedig a legtöbb adófizetők közül 38 nagybirtokos, 51 tisztviselő (köz- és magántisztviselő), 23 kereskedő és iparos, 16 földműves (zsírospanaszt) és hét nagybérlő foglalt helyet a törvényhatósági bizottságban. A Tolna megyében kialakult bizottsági összetétel, úgy hisszük, a legékesebben bizonyította a helyi vezető szerv antidemokratikus osztályösszetételét. A másik oldal, a reakció, a törvényhatósági bizottság összetétele fölötti örömét nem is rejtette véka alá. „Ma már, helyre állott nemzeti öntudatunk sziklavárában, a demokráciát nem értelmezzük jelre, s nem rettegjük azt... jó lélekkel állapíthatjuk meg, hogy a megyegyűlés nem bizonyult veszedelmes mumusnak".

63 A bizottság összetételének ismeretében úgy véljük, hogy a fenti megállapítás egyáltalán nem volt merész. A kormánypolitika helyi megvalósítását valóban nem fenyegette veszély annak a 134 tisztviselőnek, 41 nagybirtokosnak, 119 jómódú gazdának, 57 kereskedőnek és iparosnak, 18—18 vármegyei tisztviselőnek és örökös tagnak a megválasztása, akik hivatottak voltak ezután a helyi politikát irányítani.

64 3. Az új törvényhatósági bizottság megalakulása. Tolna vármegye újonnan megválasztott törvényhatósági bizottsága 1929. november 20-án tartotta meg első ülését. Az igazoló választmány jelentésének meghallgatása után a bizottság megalakulása jogilag is perfektuálódott.

65 Az ülés első szónokaként Jankó főispán emelkedett szólásra. A helyi igazgatási apparátus feje elégedetten állapította meg: „a vármegyeházának és az ülésteremnek képe alig más, mint amilyen ezelőtt évtizedeken át volt — pedig a vármegye életében mai összejövetelünk igen lényeges, mondhatni korszakalkotó változást jelent".

m A főispán még a győzelem hatása alatt jelentette ki: „az új törvény megadta a lehetőséget arra, hogy a népnek mind szélesebb rétege részt vehessen azoknak az elhatározásoknak a kialakításában, amelyek a közéletet irányítják".

67 S e meghökkentő kijelentését alátámasztandó, így érvelt: „az új bizottságban képviselve van minden foglalkozás, képviselve vannak úgy az erkölcsi és szellemi, valamint a gazdasági érdekek különféleségei. Van itt főúr, 381