Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371
földbirtokos, tisztviselő, pap, ügyvéd, közjegyző, tanár, mérnök, gyáros, kereskedő, iparos, kisgazda, van egyszerű munkás is". 68 Szerinte minden feltétel együtt volt ahhoz, hogy az új testület határozatai, „hazafias szellem, alkotmányos érzék és a tradíciók tisztelete tekintetében ne is különbözzenek a régiektől — de munkája — a főispán szerint — annyival helyesebb lesz, mert a különféle életviszonyokból és foglalkozásokból származó különböző felfogás vélemény és akarat lesz az elhatározások alapja". 09 A főispán és a megyei urak, a bizottságban meglevő „különböző felfogásoknak" — ha azok valóban eltértek a helyi hivatalos politikai koncepcióktól —, mégsem tudtak őszintén örvendezni. Jankó maga is félve állapította meg, utalva a szociáldemokrata bizottsági tagok jelenlétére: „Még olyanok is vannak itt, akiknek az országos politikában, sőt talán világnézet szempontjából egészen más a felfogásuk, véleményük, törekvésük, mint a vármegye közönsége nagy többségének".™ „Szívesen látom ezeket is — folytatta a főispán — mindaddig, míg viselkedésük és működésük a magyar haza és a nemzet érdekeivel ellentétbe nem kerül". Jankó Ágoston tehát feladta a leckét a szociáldemokratáknak. Ám, a rendelkezésünkre álló adatok igazolni látszanak azon feltételezésünket, hogy a szociáldemokraták — legalábbis az első időkben — magatartásukkal a helyi „egységespártiak" velük kapcsolatos legmerészebb várakozásainak is megfeleltek. Az alakuló ülésen a szociáldemokrata párt helyi szervezetének nyilatkozatát Galli Kilián bátaszéki bizottsági tag olvasta fel. Jellemző, hogy a bizottsági ülések egyébként oly pontos és minden részletre is figyelemmel lévő jegyzője ezúttal nem tartotta fontosnak a jegyzőkönyv vezetését. így a deklaráció tartalmára csupán a reá adott válaszd.cból 71 és a sajtóreflexiókból 72 tudunk következtetni. A főispán a -deklarációra adott válaszbeszédében ugyanis hangoztatta, hogy az abban megjelölt célok „semmiben sem mások, mint az államkormányzat programja és mint a törvényhatósági bizottság törekvése" — majd így folytatta — „én a magam részéről szívesen veszem tudomásul ezt a deklarációt és kijelentem, hogy örömmel szorítjuk meg azt a kérges munkáskezet és együtt fogunk vele haladni, mindaddig, amíg ők nemzeti alapon állanak". 73 A megalakulásnak ezen ünnepi perceit később az újjászervezés lüktető ritmusa váltotta fel. Ennek jegyében a törvényhatósági bizottság, állandó választmányának és közigazgatási szakosztályának javaslatára, két fontos szabályrendeletet fogadott el. A közgyűlések tartásáról, az elnöklésről, az ügy- és tanácskozási rendről, a névszerinti és titkos szavazásról, a költségvetés és zárszámadás tárgyalásának módjáról, valamint a kisgyűlés tagjainak választásáról, ülései számáról és ügyrendjéről intézkedő helyi rendelettel a bizottság lényegében saját működési szabályzatát rögzítette írásba. A nyolc fejezetre tagolt szabályrendelet önmagában is sokat elárult a törvényhatósági bizottság konkrét, helyi Tolna megyei pozíciójáról. A szabályrendelet többek között a közgyűlések tartásáról szólva kimondta, hogy Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága évenként három rendes közgyűlést tart, melynek „első tárgya a vármegye alispánjának időszaki jelentése". 1 ^ Ezt követte a közigazgatási bizottság félévi jelentésének, a számonkérőszékről felvett jelentésének felolvasása, a törvényhatósági bizottságot illető 382
