Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

lyezze az urnába. A községi jegyző a jelek szerint agilis módon kapcsolódott be a választási küzdelmekbe. A felszólalók hangoztatták, hogy a jegyzői irodába tömegesen hívták be a szavazókat, hogy ott a kitöltött cédulák átadásával is „megkönnyítsék" számukra a szavazást. Az igazgatási apparátus nem kívánatos beavatkozásának hatásfokát csak növelte a. helyi csendőrjárőr akciója, aki az ellenzékinek ismert választóktól „nemes egyszerűséggel" elkobozta a szavazólapokat. A felszólalók azt is szóvá tették, hogy „a törvényhatóság területén tíz év óta egyhelyben lakó, de Ozora községben hat évi helybenlakással nem bíró munkások leszavazását lehetetlenné tették, ugyanakkor egy-két év óta helybenlakó tisztviselők és középosztálybelieket nem zárták el a szavazás elől."

i6 A felszólalást a tamási járás főszolgabírója tárgyalta, s kezdetben, mint a jegyzőkönyvből kitűnik, maga a felszólaló ifj. Miklós István is jelen volt, azonban a „vizsgálat során tanúsított, a vizsgálat zavartalanságát veszélyeztető magatartása miatt távozásra" szólították fel.

47 A panasztevő távollétében azután a főszolgabíró zavartalanul megállapította, hogy „a választóközönség szavazati jogának gyakorlását nem akadályozták" Ozorán. Az ilyen, vagy ennél kisebb választási manőverek bizonyára elősegítették, hogy a törvényhatósági bizottság kétötödének megválasztásakor „túlnyomórészt az a hivatalos lista győzzön, mely az összes szavazatok 60 százalékát nyerte el/'

48 a nem hivatalos lista pedig csupán öt százalékot kapott. Ez az öt százalék gyakorlatilag a szociáldemokratákat jelentette. A választási eredményeket értékelők között voltak olyanok, akik egyenesen „fényes győzelemről"

49 írtak, de a szociáldemokratáik megjelenésének a megyei közéletben a fényes diadal ellenére sem örültek.

50 Ennek ellenére a választások után elégedetten állapították meg: „a választási eredmények azt bizonyítják, hogy a szavazók óriási többsége az új vármegye munkájának irányítására is azt a politikát vallja alkalmasnak, mely az országos ügyek intézésében dominál".

51 Azt persze elhallgatták az értékeléskor, hogy ez a többség milyen módon alakult ki. Nem szóltak arról, hogy a kormány már a törvény megszövegezésekor is „példátlan jogfosztásra vetemedett azzal, hogy a hatévi helybenlakást tette meg a választási jogosultság föltételének, ami nagyrészt a munkásságot sújtotta".

52 Azt is elfeledték megemlíteni a hivatalos kommentátorok, hogy az összeíró hatóságok a megmaradó munkásszavazatok tervszerű ritkítását példás lelkesedéssel végezték el. A Népszava a törvényhatósági választások országos tapasztalatait összegezve megállapította: „pokoli összjáték folyt a kormányzati és a végrehajtóhatalom között, amelynek előre megállapított célja az volt, hogy a dolgozó nép hivatott képviselőit távoltartsák az önkormányzatoktól.. . Alapjában véve nem történt más, mint ami ezer év óta ebben az országban: alkotmányos komédia, amelynek rendezői a parlamentáris látszat kínos palástja alatt biztosítani akarják a kevesek uralmát".

53 Ez a cél Tolna vármegyében mindenképpen sikeresen megvalósult. A sikert csak megkoronázta a törvényhatósági választásokat követő utolsó aktus, mely a megyei törvényhatósági bizottság megalakulását célozta, az érdekképviseleti tagok kijelölése. A törvényhatósági bizottságba elküldte képviselőit a kereskedelmi és iparkamiara,

54 az országos orvosszövetség megyei fiókja,

55 a 380